Előszó
A daganatos betegségek története valószínűleg a növényi és állati szervezetek evolúciójának időszakáig nyúlik vissza.
A legősibb irodalmi adat, amelyben daganatos betegségekről történik említés,...
Tovább
Előszó
A daganatos betegségek története valószínűleg a növényi és állati szervezetek evolúciójának időszakáig nyúlik vissza.
A legősibb irodalmi adat, amelyben daganatos betegségekről történik említés, az Ebers-papyrus (i. e. 1600). Ebben ismeretlen szerző a daganatok orvoslására az élesztőt ajánlja. Évszázadunk ötvenes éveiben az élesztőből fólsavat izoláltak és azt modern rákellenes szerként tartották számon.
A daganatos betegségek megjelölésére „karkinos" kifejezést az ókor legnagyobb orvosa Hippokratész (i. e. 460- 377) használta először. A betegség latin „carcinoma" elnevezését a nem kevésbé híres görög orvos, Aurelianus császárnak és utódjának háziorvosa, Galénosz (i. sz. 129-199) vezette be.
Malignus daganatos betegségek leírásával találkozunk Cornelius Celsus (i. sz. I. évszázad) Artes (Tudományok) című terjedelmes munkájában. Említést találunk daganat okozta betegségről a legrégibb ősindiai eposzban a Ramajanában (2. évszázad). A szilíciai Anazarbyból származó híres ókori görög orvos és farmakológus Dioskuridész Pedanius, aki Néró hadait kísérte, Hylé iátriké (Gyógyszerek) című ötkötetes munkájában kb. 1000 gyógyszert és 600 gyógynövényt ajánl a daganatos betegségek ellen. Többek között az Őszi kikerics (Colchicum autumnale L.J gyógyítótulajdonságait említi meg a daganatok kezelésére. Ez a növény kolchicint tartalmaz. A kolchicin toxikus alkaloida, egyike a leghatékonyabb mitotikus mérgeknek, amely a fejlődés bizonyos fázisában a malignus sejtek osztódását állíthatja meg. Napjainkban a kolchicin sok citosztatikus készítmény hatóanyaga, amelyeket a limfák, a krónikus granulocitás leukémia és hasonló betegségek fitoterápiájában alkalmaznak.
Plinius Secundus (i. sz. 23-79) római tudós a daganatok orvoslására a fagyöngy (Viscum album) kivonatát ajánlotta. Nemrég bizonyosodott be, hogy a friss kivonat az esetek több mint 50%-ában megállítja az egérdaganatok növekedését.
Daganatos betegségre utaló elváltozások lelhetők fel egyes egyiptomi múmiákon is. Az elmúlt század második feléig az a nézet uralkodott, hogy rosszindulatú daganat csak a Homo sapiensben fordul elő. Ma már tudjuk, hogy daganatok nemcsak, hogy szinte minden gerincesben, hanem a gerinctelenek és a növények között is előfordulnak.
Vissza