Az állatkertek természetmegőrzési világstratégiájához

Tartalom

Tartalomjegyzék iii
Előszó vi
Bevezető vii
Köszönetnyilvánítás viii
Útmutató az Állatkertek Természetmegőrzési Világstratégiájához x
Miért van szükség az Állatkertek Természetmegőrzési Világstratégiájára? x
Cél és eszközök x
Kihez szól a Stratégia? x
Kitől ered a Stratégia? xi
A dokumentum használata xi
Rövidítések listája xii
Hivatkozások xii
1. Fejezet 1
Bevezető: állatkertek egy változó világban 1
1.1 A modern állatkertek 200 éves története 1
1.2 Az állatkertek között nagy különbségek jelentkeztek 1
1.3 Az "Állatkert" megnevezés olyan intézményeket jelöl, amelyek
vadállatgyűjtemények tartásával, kiállításával foglalkoznak 3
1.4 Az első nyilvános állatkertek megalapítása óta nagy változások zajlottak a
világban 4
1.5 Az állatkertekre egyre nagyobb szerep hárul a természet sorsának alakításában 5
2. Fejezet 7
A Természetmegőrzési Világstratégia és az állatkertek 7
2.1 A Természetmegőrzési Világstratégia: "Földünkért.." 7
2.2 A biológiai diverzitás és a biomassza csökkenését a természetmegőrzéssel
kapcsolatos tudományos ismeretek gyarapításával és a közvélemény tudatos
felvilágosításával kell megállítani 9
2.3 Az állatkerteknek kulcsszerepe van a fajmegőrzésben : 9
2.4 Az állatkertek fontos szerepet töltenek be a tudományos ismeretek bővítésében 10
2.5 Az állatkerteknek óriási lehetőségük van a politikai- és közélet tájékoztatásának
szélesítésére 10
2.6 Az állatkertek küldetése kifejezésre kell juttassa a természetmegőrzési célokat 11
3. Fejezet 12
Az Állatkerti Világhálózat 12
3.1 Világszerte több mint 1000 állatkert működik szervezett keretek között 12
3.2 A világ állatkertjeit kb. 600 000 000 ember látogatja 14
3.3 Az állatkerti világhálózat földrajzi és feladatkörök szerinti szervezetekből áll 14
3.4 Az állatkerti világhálózatnak egyedülálló és hatalmas jelentősége van a természetmegőrzési célok megvalósításában 15
3.5 Az állatkerti világhálózatnak tovább kell fejlődnie 16
4. Fejezet 18
Oktatás 18
4.1 Oktatás: Az állatkertek el-engedhetetlen természetmegőrzési feladata 18
4.2 Az állatkerti nevelés alapjául az élő állatok szolgálnak 19
4.3 Az informális (nem szervezett keretek közt zajló) nevelés célcsoportok széles
skálájához jut el 19
4.4 A nevelés összeegyeztethető a kikapcsolódással 19
4.5 Formális (szervezett keretben zajló) nevelés: kiválasztott csoportok intenzív
képzése 20
4.6 A nevelés különböző szinteken végezhető 21
4.7 Az állatkerti oktatás során megvilágíthatok a különböző biológiai elméletek 21
4.8 A természetvédelmi nevelés: az állatkerti nevelés különösen fontos része 21
4.9 Az állatkerti világhálózat fontos szerepet játszik az állatkerti nevelésben 22
4.10 A veszélyeztetett fajok kutatása és megőrzése kiváló témája lehet az oktatásnak 23
4.11 Az állatkertek különböző oktatási technikákat használnak 23
4.12 A jó oktatásnak számos feltétele van 23
5. fejezet
Állatgyűjtemények és fenntartásuk
5.1 Mutatók: 1 000 000 állat az állatkertekben 27
5.2 A veszélyeztetett állatfej ok száma növekszik az állatkertekben 30
5.3 Gyűjteménytervek: minden állat be kell töltsön valamilyen szerepet 31
5.4 Szükség van a regionális és globális szintű koordinációra 31
5.5 A gyűjtemények megőrzéséhez megfelelő élettartam és folyamatos generációk
szükségesek 32
5.6 Az állatok élettartamának és komfortérzetének biztosítását állandóan fejleszteni
kell 32
5.7 Az állatkerti szaporulaton keresztül növekszik a generációk folytonossága 32
5.8 A vadbefogás bizonyos körülmények között megengedett 33
5.9 A kereskedelmi állatforgalom mint az állatkerti állatok beszerzési forrása háttérbe
kell szoruljon 33
5.10 A populációk méretét együttesen kell szabályozni 34
5.11 A minőség épp olyan fontos mint a mennyiség 34
6. Fejezet 35
Állatpopulációk ex situ megőrzése 35
6.1 Definíciók és célok: kihelyezett (ex situ) megőrzés a helybeni (in situ) megőrzés
támogatására 35
6.2 Természetes populációk: változékonyság, fitness és adaptáció 37
6.3 Állatkerti (ex situ) popu-lációk: a degenerálódás és domesztikálódás kockázata 37
6.4 A megoldás: összefogott populáció menedzsment 38
6.5 A populációbiológia megértése: folyamatos fejlődés 38
6.6 A populáció elemzés eszközei: adatbankok, ISIS, IZY, törzskönyvek, és kompjuteres programok 39
6.7 A regionális tenyészprogramokon alapuló szervezeti fel-építés 42
6.8 A CBSG (Fogságbante-nyésztési Munkacsoport) mint világméretű katalizáló és
támogató szervezet működik 43
6.9 Metapopulációk: a fragmentálódott in situ populációknak hasznára válik ha ex
situ populációkkal együtt kezelik őket 44
6.10 Törvényes lehetőséget kell biztosítani a populáció gazdálkodás keretében történő
állat-szállításokhoz 45
6.11 Az ex situ megőrzési hálózat továbbfejlesztésére van szükség 45
7. Fejezet 47
Kapacitás: Férőhely korlátok és fajválasztás 47
7.1 A rendelkezésre álló állatkerti férőhelyek közül körül-belül 500 000 szolgál
fajmegőrzési célokat 48
7.2 A faj választás kritériuma két megközelítésben 49
7.3 Az állatkerteknek a fajmegőrzésre kell összpontosítaniuk erőiket 51
7.4 A természetmegőrző közösségnek az IUCN, SSC, CBSG és más csoportok kezdeményezései segítségével meg kell határozniuk a prioritásokat 51
7.5 Az egyesített erőfeszítések Regionális Gyűjtemény Tervek és Globális Fogsági
Akciótervek kialakításához kell vezessenek 52
7.6 Fajmentés: meg kell legyen a lehetőség a gyors cselekvésre 53
7.7 A faj/alfaj kérdése alapos megfontolást igényel 53
7.8 Az ex situ megőrzés hatása nem mérhető puszta számokkal 54
8. Fejezet 55
Mesterséges megtermékenyítés és mélyfagyasztás a biotechnológia a természetmegőrzés
szolgálatában 55
8.1 A mesterséges megtermékenyítési módszerek alkalmazása az állatkertekben a
fajmegőrzés hasznára válhat 55
8.2 Csökkenteni kell a korlátozó tényezőket: több kutatásra van szükség 56
8.3 Mély fagyasztás: a fajmegőrzés harmadik lehetősége 58
9. Fejezet 61
Vissza a természetbe: állatkerti állatok vissza- és újratelepítése 61
9.1 Az ex situ megőrzés végső célja: a vadonban való túlélés elősegítése 61
9.2 A visszatelepítés nagy előnyökkel járhat a természetes biológiai rendszerekre
nézve 61
9.3 Visszatelepítés és állománybővítés: az érvek felülmúlják az ellenérveket 62
9.4 A nemkívánatos visszatelepítésekből két leckét tanulhatunk 64
9.5 Tapasztalatok, sikerek és kudarcok: a tudás felhalmozása 66
9.6 A visszatelepítés és állománybővítés időigényes lehet 66
9.7 Még számos más előfeltétel is van 66
10. Fejezet 68
Ismeretek és kutatás 68
10.1 Az állatkertek a tudományos ismeretek fontos forrásai 68
10.2 Az állatkerti gyűjtemények helyes menedzselése sok tudást igényel 68
10.3 Már hatalmas ismeretanyag áll rendelkezésre, de még több, tudományos kutatások
útján megszerezhető tudásra van szükség 68
10.4 A kutatási lehetőségek növelésére van szükség 69
10.5 Több támogatást kell az állatkerti kutatások rendelkezésére bocsátani 69
10.6 Meg kell jelölni a kutatások fontossági sorrendjét és fejleszteni kell az
együttműködést 70
10.7 Az adatbankok és a kutatási anyag bankok növelhetik a hatékonyságot 71
10.8 A kutatási adatok az állatkerti megőrzési közösség számára könnyen hozzáférhetők és elérhetők kell legyenek 72
10.9 Az állatkertekre alapozott ismereteknek és kutatásoknak lényegi jelentősége van
az in situ megőrzésben 72
11. Fejezet 74
Hogyan tovább: egy új integráció irányába 74
11.1 Szintézis: a természetmegőrzés összes szempontjának kölcsönkapcsolatai az
állatkerteket hatékony és erőteljes természetvédelmi intézményekké teszik 74
11.2 Az állatkertek segítenek a szükséges idő áthidalásában 76
11.3 Az integráció az egyedüli megoldás a sikeres természet-megőrzés
megvalósításához 76

Témakörök