Az alkímia eredete és misztériuma

Előszó

Talán egyetlen archaikus tudományt, egyetlen ősi művészetet nem értettek olyannyira félre, mint az alkímiát. Amikor a múlt században újra felfedezték az elfelejtett alkímiát, annak megítélésében nagyjából kétféle szélsőséges nézet uralkodott, és ritka kivételektől eltekintve uralkodik a mai napig is. Az egyik álláspont szerint az alkímia nem más, mint amolyan kezdetleges, kísérletező kémia, s ennélfogva a modern vegyészet primitív elődjeként kell tekintenünk. A múlt század elejétől mostanáig változatlanul ez a nézet uralkodik a kémiatörténetet illetően, ezt tanulják meg a gyerekek az iskolában, ezt olvashatjuk bármely ezzel foglalkozó ismeretterjesztő könyvben vagy tanulmányban, erről hallhatunk az idevágó előadásokon. Persze ezen igazán nincs mit csodálkoznunk, hiszen egy vegyész miféle más szempontból is közelíthetné meg a kérdést, mint a sajátjából? Az viszont már kevésbé érthető, hogy a témával találkozó-érintkező-foglalkozó bölcsészek egy tekintélyes része szintén így vélekedik. Sőt, ezt a felfogást képviselte a kiváló múlt századi francia kutató, az ókori alkímia egyik újrafelfedezője, Berthelot is. Neki viszont elévülhetetlen érdeme a korai alkímiai irodalom legnagyszerűbb opusainak, a késő antik alkimisták görög nyelvű iratainak a publikálása.
A másik felfogás - amely pszichoanalitikusoké, illetve azok kulturális holdudvaráé - azt vallja, hogy az alkímia voltaképpen egyfajta archaikus lélektan, amolyan ősi, primitív szimbólumokra épített önismereti rendszer, s mint ilyen, a mai pszichológia nagymértékben miszticizált elődje. E felfogás legnagyobb - és egyben legismertebb - képviselője C. G. Jung, akinek köszönhetjük az évszázadokig lenézett alkímia lélektani mélységeinek és intellektuális gazdagságának a bemutatását, s ezzel bizonyos fokú tudományos rehabilitációját. Ő fogalmazta meg az e körökben immár paradigmatikussá vált gondolatot, mely szerint a különféle alkímiai műveletek a tudattalan tartalmakra irányuló önismereti tevékenységként foghatók fel. Meg kell azonban említenünk, hogy nem Jung volt az első pszichológus, aki felfedezte az alkímiát a modern lélektan számára. Már évtizedekkel őelőtte ugyanis könyvet írt a „Királyi Művészetről" a tragikus módon és fiatalon elhunyt bécsi pszichoanalitikus, Herbert Silberer, igaz ugyan, hogy tárgyát ő még freudista szemszögből vizsgálta. Vissza