Előszó
Száz évvel ezelőtt is jártak iskolába a gyerekek.
Ide a Sárga Iskolába.
Milyen sok diák tanult itt az elmúlt évtizedek alatt?
S vajon az akkori diákok is úgy tanultak, mint a maiak? Mi, felnőttek tudjuk, hogy nem!
S tudjuk, hogy a tankötelezettséget az 1868-as népoktatási törvény szentesítette.
Nagyanyáink, nagyapáink „elemi" iskolába jártak, erre épültek a polgári iskolák, a gimnáziumok és az egyetemek. S ha megkérdezzük őket, akkor mesélnek a tanító hosszú nádpálcáiról, amellyel jól oda lehetett suhintani az engedetlen gyermek tenyerébe vagy ujjainak hegyére, vagy éppen a rosszgyerek fenekére. Mesélnek palatáblákról, palaceruzáról. Más volt a számtankönyvük, nyelvtankönyvük, földrajzkönyvük, pedig kétszer kettő akkor is négy volt, a múlt idő jelét magánhangzó után akkor is tt-vel kellett írni, s egyetlen új világrészt sem fedeztek föl azóta.
Mégis mennyi minden történt a világban, mennyi új dolog van a mai tankönyvekben! Móra Ferenc, Molnár Ferenc, Karinthy Frigyes írásaiból el tudjuk képzelni a régi iskolát, azt ahova a furfangos Cintula, a ködmönös Gergő és a gittegylet tagjai jártak. Vagy Nyilas Misi kollégiumát, s a diákéletet is.
Ha arra vagyunk kíváncsiak, hogy vajon járt-e iskolába Bornemissza Gergely, Dobó István, Török Bálint, Cecey Éva és a többi korabeli kislány, akkor bizony már kutatnunk kell az irodalomban.
Vagy vajon jártak-e iskolába a rómaiak, görögök, egyiptomiak, babiloniak, perzsák? Sok tudós, felfedező, építőmester honnan szerezte tudását? Egyáltalán mióta van iskola?
S ha idáig jutunk gondolatainkban, akkor beláthatjuk, hogy ez a számunkra oly fontos és soknak tűnő száz év mennyire kevés!
S vajon milyen lesz a következő száz év iskolája?
Vissza