Az Alföldi Bútorgyártól a Nagyfa - Alföld Kft-ig

Előszó

Mindig is kiemelt figyelemmel követtem a dél-alföldi régió büntetés-végrehajtását, többek között azért is, mert a régió négy börtönéből kettőnek (Nagyfa, Szeged) voltam parancsnoka, illetve szegedi parancsnokként (1991-1996) elláttam az Alföldi Bútorgyár igazgatói beosztását is. Akkor parancsnokként és igazgatóként átéltem a szervezet átalakítását. Figyelemmel kísérhettem a kezdeti próbálkozásokat az önálló gazdasági ügyvitel kialakítására, és láttam az erőfeszítéseket a teljes körű munkáltatás fenntartása érdekében. Jól emlékszem a 10 évvel ezelőtti évfordulóra, amelynek tiszteletére jelent meg az 50 éves a Bútorgyár Emlékkönyv, mely a fél évszázados bútorgyártásnak állít emléket, melyet 2000-ben teljes egészében leállítottak. A bútorgyártás leállításával Szegeden még jobban kirajzolódott a fogvatartás alapproblematikája - melyet már többen megfogalmaztak a szegedi intézet történetében -, a „tétlenség veszélye", ami különösen a hosszútartamú szabadságvesztést töltők esetében kardinális kérdés. Az előző könyv megjelenése óta eltelt 10 év. A múlt hagyományain alapuló, de egészen más keretekben megvalósuló új típusú munkáltatási gyakorlat alakult ki. A Bevezető megírását azért vállaltam el, mert a Nagyfa-Alföld Kft, mint az Alföldi Bútorgyár jogutódja, olyan eredményeket ért el ebben a munkáltatási formában, mely különösen felkeltette az érdeklődésemet. Hamvaiból fel kellett építeni a szegedi fogvatartotti munkáltatást, és ezt megtették. Elérték azt, hogy országos szinten a harmadik legtöbb fogvatartottat foglalkoztatják, és az eredmények tekintetében is az élen járnak. 2001-ben még csak a bérmunkában gondolkoztunk, elképzelhetetlen volt egy vegyes profilú bv. gazdasági társaság. A bérmunkáltatás nem volt elegendő a klasszikus rabmunkáltatás gazdaságos fenntartásához. A vezetés Csapó József - kiváló pályatársam és barátom -irányításával már lobbizott a nagyfai mezőgazdasági terület megszerzéséért. Vissza