Előszó
Részlet a könyvből:
Segösd alatt nyögtek az áprilisi szelek. Vadul rohantak a somogyi síkra, hogy tele üvöltsék rémséggel a királyné uradalmát.
A szálláson Kálmán király viaskodott halálos...
Tovább
Előszó
Részlet a könyvből:
Segösd alatt nyögtek az áprilisi szelek. Vadul rohantak a somogyi síkra, hogy tele üvöltsék rémséggel a királyné uradalmát.
A szálláson Kálmán király viaskodott halálos sebeivel. Ákos Detre, hűséges embere, ott állott mellette néhány órája. Béla király küldötte előre utat mutatni a tenger felé. Csak beszaladt a segösdi szállásra, hogy megnézze kisebbik urát, a sajói hőst, az igazi lovagot és vitézt, akinek királyi vére összevegyült a muhi pusztán patakokban kiömlött sok, magyar vérrel.
- Merre a király? - nézett rá az elgyötört Árpád-arc.
- Néhány órányira innen. Annyi a kínja, hogy még háborogni sem tud.
- Igaz, hogy Frigyes is csúffá tette?
- Még pedig bitangul, uram! Kálmán herceg behúnyta szemét, üvöltött volna, ha a hangokat le nem kötözi benne a fájdalom.
- Adj egy ital bort!
Ákos Detre buzogányhoz szokott, inas kezében reszketett a serleg. De azért nyújtotta szívesen és ügyetlenül, mintha a szívét nyújtaná a megsajtolt Magyarország kisebbik királyának. Mégis, jobban szerette volna csontos öklét az áruló, osztrák herceg orcájába vágni, hogy bosszút álljon a szégyenért, amely királyát a vendéglátó szomszéd részéről érte.
Vissza