Előszó
Részlet:
Az alaszkai herczegnő
Mint az égzengés, ugy dörgött bele három ágyúszó a nyugodalmas esteli csendbe.
Egy magányos, elhagyatott ember is hallotta a dörgést. A Nikolajevszk-erőd egyik...
Tovább
Előszó
Részlet:
Az alaszkai herczegnő
Mint az égzengés, ugy dörgött bele három ágyúszó a nyugodalmas esteli csendbe.
Egy magányos, elhagyatott ember is hallotta a dörgést. A Nikolajevszk-erőd egyik bástyájához támaszkodva álmatag tekintettel nézett át a hatalmas víztükrön, melyet az Amur azon a helyen képez, a hol vize a Shilkainak, az Arguinnak, a Sungarinak és az Ussurinak vizével együtt a Saghalia-öböllé egyesül.
A magános ember testét remegés járta át, mikor az ércztorkok bömbölését hallotta. Ez a három ágyúszó volt a figyelmeztető jel, hogy azok, a kik Szibéria e vigasztalan helyére száműzték, vonuljanak vissza az őrszemekkel körülövezett fogháztelepre.
- Ott a szabadság várna rád! - ez a gondolat fejeződött ki szemeiben.
Harminc percent kamat
Alessandro de Peruta tanár bevégezte délelőtti előadását a történelemből, az állami főleányiskola harmadik osztályában. Alfonsina Barracaracciolo, a női felügyelő, egy halvány, vérszegény és hallgatag teremtés, végigkísérte őt az ívezetes, hosszu folyosón, mely a kertet szegélyezte, egészen a zárdaszerű épület előszobájáig, melynek egyedüli butorai a barna tölgyfapadok s egy fekete asztal voltak. Itt halkan üdvözölte őt s visszatért, hátra simítva finom kezének sovány ujjaival előretörekvő hajának világos szőke fürteit. Az asztal mellett, vézna testével a könyv fölé hajolva, per gamenszerű, sárgás arcát lehajtva, Alessandro de Peruta tanár bejegyezte a bevégzett leckét, míg Barbarella, a nőpedellus, szótlanul kötögetett tovább.
Vissza