Előszó
Részlet a könyvből:
Az Értékbank pénztárhelyiségét egészen megtöltötték a felek. Takarékbetétkönyveket, kék csekklapokat, utalványokat szorongatnak a kezek. Ma mindenki pénzt visz el innen. Ma ultimó van, ma legendás összegű váltók járnak le, ma nevetséges összegéket osztanak ki a hónapszámosoknak, de ezek a nevetséges összegek, igy együtt, nagyon sok.
A pénztáros iróasztalának rekeszeiben jólakottan, bágyadtan bankjegyek zsufolódnak, itt hát a a tisztulás ideje! Mindenfelé és mindenkihez induljon ki a tengerből a folyam, a folyamiból a folyó, a folyóból a patak, a patakból az ér... Majd holnap, legkésőbb holnapután, az ér újra visszaszivárog a patakba, a patak a folyóba, a folyó a folyamba, a folyam a tengerbe.
Ma ultimó van, a bank mosolyogva küldi ki a pénzt a cellából a börtönudvarra egy kis sétára, hogy szívjon egy kis friss levegőt.
A pénztár márványpultjánál sorra jelennek meg igazolószámjaikkal az emberek, suhog a bankjegy, csilingel az arany, ürül a kassza.
Most egy fiatal ur kerül sorra. Arcából furcsán villognak ki a szemei. Szinte ráveti magát a bankjegycsomóra, olvasatlanul akarja összemarkolni és összegyürve zsebrevágni. Mégis, valami titkos fegyelmező erő meginti, olvasni kezdi hát a bankjegyeket. Egy, kettő, három ... ezreseket olvas ... négy, öt, hat, hét... husz ... huszonhét...
Vissza 
Folytatás Microsoft-tal