Fülszöveg
Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) szerint a szerzett immundeficiencia szindróma, nálunk is elterjedt nevén: AIDS "a történelem eddigi legnagyobb közegészségügyi katasztrófája, amiről tudomásunk van". Napilapjainkban, folyóiratokban egyre többet olvashatunk, a televízióban és rádióban egyre többet hallhatunk róla, hazánkban olyan átfogó tanulmány, elemzés azonban, amely első kézből továbbítaná a betegséggel kapcsolatos tapasztalatokat, még nem jelent meg.
Jóllehet fel-felröppen a hír, van remény a halálos kór gyógyítására, egyelőre még a "gyógyíthatatlan" betegségek közt tartjuk számon. Ha gyógyíthatatlan is, biztos, hogy elkerülhető. Ahhoz azonban, hogy elkerülhessük a betegséget, még nagyon sokat kell tennünk. Jelenleg úgy látszik, ez nem elsősorban egészségügyi feladat. Meg kell tanulnunk úgy élni, gondolkodni, hogy magunk, embertársaink, s ami a legfontosabb, utódaink egészségét ne veszélyeztessük.
Ez a könyv őszintén, néha kissé túlozva, feltárja a betegség valamennyi...
Tovább
Fülszöveg
Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) szerint a szerzett immundeficiencia szindróma, nálunk is elterjedt nevén: AIDS "a történelem eddigi legnagyobb közegészségügyi katasztrófája, amiről tudomásunk van". Napilapjainkban, folyóiratokban egyre többet olvashatunk, a televízióban és rádióban egyre többet hallhatunk róla, hazánkban olyan átfogó tanulmány, elemzés azonban, amely első kézből továbbítaná a betegséggel kapcsolatos tapasztalatokat, még nem jelent meg.
Jóllehet fel-felröppen a hír, van remény a halálos kór gyógyítására, egyelőre még a "gyógyíthatatlan" betegségek közt tartjuk számon. Ha gyógyíthatatlan is, biztos, hogy elkerülhető. Ahhoz azonban, hogy elkerülhessük a betegséget, még nagyon sokat kell tennünk. Jelenleg úgy látszik, ez nem elsősorban egészségügyi feladat. Meg kell tanulnunk úgy élni, gondolkodni, hogy magunk, embertársaink, s ami a legfontosabb, utódaink egészségét ne veszélyeztessük.
Ez a könyv őszintén, néha kissé túlozva, feltárja a betegség valamennyi kérdését. Az AIDS megszűnése aligha várható. Kisszámú, kontroll alatt tartható eset bizonyára akkor is lesz, ha mindenki betart minden óvó rendszabályt. Hatásos gyógyszerek és védőoltás híján egyelőre csak ezek révén kerülhetjük el a betegséget. Ha nem is betegszünk meg, azokat a terheket viselnünk kell, amelyeket beteg embertársaink gyógyítása illetve eltartása jelent majd. Az egyén felelősségének tudatosítása mellett nagyon fontos a társadalmi, sőt nemzetközi összefogás. A betegség sem ideológiai, sem politikai korlátokat nem ismer.
Ebből a felismerésből született ez a könyv. Nem orvosok írták és nem szakemberek számára. Mint az ismeretterjesztő könyvek általában, ez sem mentes a hibáktól. Bizonyos kérdésekben messze kalandozik a realitásoktól. De vajon nem következhetnek-e be a jóslatai? Amikor Rachel Carson Néma tavasz című híres/hírhedt könyvében megjósolta a környezetszennyezés súlyos következményeit, szinte senki sem hitt neki. Ma már érthetetlennek tartjuk az emberek akkori gondolkodásmódját. Most az AIDS ellen (is) fel kell lépnünk, hatékonyabban és összehangoltan, így nem kell majd szégyenkeznünk a jövő generációi előtt.
A könyv megírása és megjelenése óta eltelt aránylag rövid idő alatt változtak a járványügyi adatok, és a betegségről alkotott képünk is némileg módosult. Azokat az újabb adatokat, amelyek ismerete szükséges, lábjegyzetekben olvashatjuk. Ugyancsak lábjegyzetekben fűztem a szöveghez a megjegyzéseimet ott, ahol a szerzők vitatható álláspontjával nem értettem egyet.
A világ neves szakértői, orvosok, víruskutatók, biológusok még soha nem látott erővel fogtak hozzá a pusztító kór felderítéséhez. Igen rövid idő alatt megismertük a kórokozó vírus (HIV) tulajdonságait, a fertőzés és a betegség lényeges vonásait. Bízunk benne, hogy előbb-utóbb siker koronázza a kutatók erőfeszítéseit, és lehetőség nyílik a betegség gyógyítására, illetve védőoltással való megelőzésére. Addig azonban még magunk vagyunk felelősek a magunk és utódaink egészségéért.
Dr. Gergely Péter
egyetemi tanár
Vissza