Fülszöveg
"Az emberiség, nem vitás, első nagy felfedezései révén elpusztíthatta volna önmagát, ha - csodás módon - a felfedezés képessége és a felelősségtudat nagy adománya nem ugyanannak a fának, illetve annak a kizárólag az emberek számára adott lehetőségnek a gyümölcse lenne, hogy az ember képes kérdéseket feltenni. Az, hogy az ember legalábbis eddig még nem tette tönkre magát a felfedezései segítségével, azt az imént említett képességének köszönheti, vagyis annak, hogy rá tud kérdezni tetteinek várható következményeire. Ez a nagy adomány azonban semmiféle biztosítékot nem jelent arra nézve, hogy az emberiség a jövőben se fogja magát elpusztítani. Bár az erkölcsi felelősségérzet s vele az ölést tiltó gátlás jócskán kifejlődött az emberben a kőbalta feltalálása óta, azért közben a gyilkolás eszközei is fejlődtek, a dolog mintegy könnyebbé vált, s a pusztítás kifinomult technikái áttételesebbé is tették az ilyen cselekvést, tehát az elkövető elvontabban cselekszik, számára nem oly...
Tovább
Fülszöveg
"Az emberiség, nem vitás, első nagy felfedezései révén elpusztíthatta volna önmagát, ha - csodás módon - a felfedezés képessége és a felelősségtudat nagy adománya nem ugyanannak a fának, illetve annak a kizárólag az emberek számára adott lehetőségnek a gyümölcse lenne, hogy az ember képes kérdéseket feltenni. Az, hogy az ember legalábbis eddig még nem tette tönkre magát a felfedezései segítségével, azt az imént említett képességének köszönheti, vagyis annak, hogy rá tud kérdezni tetteinek várható következményeire. Ez a nagy adomány azonban semmiféle biztosítékot nem jelent arra nézve, hogy az emberiség a jövőben se fogja magát elpusztítani. Bár az erkölcsi felelősségérzet s vele az ölést tiltó gátlás jócskán kifejlődött az emberben a kőbalta feltalálása óta, azért közben a gyilkolás eszközei is fejlődtek, a dolog mintegy könnyebbé vált, s a pusztítás kifinomult technikái áttételesebbé is tették az ilyen cselekvést, tehát az elkövető elvontabban cselekszik, számára nem oly szívbemarkolóak saját tettének következményei. A messze hordó fegverek jóvoltából az, aki gyilkol, tulajdonképpen nem is »tudja«, mit tesz.
Tettének borzalmas következményei nem kavarják fel, mert nem szembesül közvetlenül a ténnyel, hogy miután ő meghúzta a ravaszt, egy ember csontja eltörik, a láthatatlan ellenfélnek szétszaggatva fordul ki a bele! Épelméjű ember ma el nem indulna vadászni, ha a nyulat vagy őzet foggal-körömmel kellene szétszaggatnia. Tetteink következményeinek észlelésétől tehát megvédtük magunkat, s íg fordulhat elő az, hogy valaki, aki még egy rossz kölyöknek is nehezen tudna egy pofont lekeverni, öldökölni indul, nem is szólva arról, hogy képes megnyomni az atomkioldó gombot, vagy kilőni egy rakétát, pályára indítván a halált, amely száz meg száz gyerek pusztulását jelenti. Derék családapák városok százait bombázták szét. Ma más időket élnénk? Manapság ez a mi vidékünkön, házunk táján elképzelhetetlen? A demagógok nagyon is jól ismerik az emberi »lélek« működési mechanizmusait, és tesznek róla, »oda hatnak«, hogy a sokszor nacionalista színezetű pártérdek megsemmisítse a gátló tényezőket, igenis »abszolút« érvényű legyen adott helyzetben az inger, semmibe vesszen a »ne ölj« belső parancsa."
Vissza