Az Agrártudományi Egyetem Közleményei 1973

Előszó

1. A merev testek statikájáról általában. Az erő mint statikai alapfogalom
Az olyan nyugvó testek mechanikáját, amelyek alakjukat és méretüket nem változtatják meg a ráható erők hatására: merev testek statikájának nevezzük.
A merev test (valóságban ilyen nincs) fogalma absztrakciót jelent, amikor tulajdonképpen egy test alakváltozásaitól eltekintünk.
A merev testek statikája a merev testre ható erők kérdéseit tárgyalja. Statikában két lényeges fogalomra van szükség, az egyik a tér, ahol a vizsgált test elhelyezkedik és az erő, amelynek hatása alatt áll a test.
A tér amelyben statikai vizsgálatainkat végezni fogjuk, teljesen egyezik a geometriában használatos euklideszi térrel. Az erő mindig mint két test egymásra gyakorolt hatása jelentkezik. Objektív megfogalmazását Newton II. törvénye adja, amely szerint ha az m tömegű testre egyedül F erő működne, akkor azon a gyorsulást hozna létre; az erő vektorát ma szorzat fejezi ki. Célszerűnek látszik azonban az említett szorzat helyett mindig közvetlen az erőről beszélni. Ilyen értelemben a statikában a vizsgált testre egyéb testek kölcsönhatását, azaz a fellépő erőket elsődlegesnek tekinthetjük.
A merev testek statikájában az erőt vektora és támadáspontja együttesen határozzák meg (ún. kötött vektor). Azt az egyenest, amelyben az erő működik, az erő hatásvonalának nevezzük. Megjegyezzük, hogy a matematikai vektormennyiségeknek nincs támadáspontjuk, csak nagyságuk, irányuk és értelmük, azaz önmagukkal párhuzamosan eltolhatók (szabad vektor). Vissza