Az Aggteleki-karszt barlangvilága

Előszó

Részlet:

Az Aggteleki Nemzeti Park hazánk nemzeti parkjai közül az első, amelyet hangsúlyozottan az élettelen természeti értékek, a felszíni formák és a felszín alatt húzódó barlangok megóvása érdekében hoztak létre. A közel 20 ezer hektárnyi területet délen az Észak-Borsodi-dombság, keleten a Cserhát határolja, nyugaton és északon pedig a szlovák határ választja el a vele szerves egységet alkotó Szlovák-karszttól. A térség védelmét 1978-tól tájvédelmi körzetté nyilvánítása biztosította. A védett terület egészét 1985-ben minősítették nemzeti parkká. A Bódva széles völgye a nemzeti parkot két jól elkülöníthető részre osztja. Északnyugaton az Aggteleki-karszt, délkeleten a Rudabánya-Szalonnai-hegység húzódik.
A 160-600 m tszf. magasságban fekvő nemzeti park nagy részét a földtörténeti középkor triász időszakában, mintegy 220-240 millió évvel ezelőtt itt hullámzó sekély trópusi tenger vizében képződött mészkövek építik fel. Később, a kréta időszakban a terület kiemelkedett és lepusztult, a jelentős kéregmozgás hatására pedig a kőzetben kisebb-nagyobb törésrendszerek alakultak ki. A térség arculatát a mészkőre jellemző formák határozzák meg. A felszínt lapos fennsíkok, változó átmérőjű és mélységű, tál alakú mélyedések (töbrök), a felszíni vizeket a mélybe vezető víznyelők, a mélyben áramló karsztvizeket megcsapoló források, tavak, természetes vízfolyások, szurdokvölgyek, sziklaalakzatok teszik változatossá. A felszín alatt pedig a térséget nevezetessé tevő barlangok, barlangrendszerek alakultak ki. Vissza