Előszó
Vitályos László és Orosz László irodalomtörténészek vállalkoztak arra az óriási feladatra, hogy Ady Endre önállóan megjelent műveit és az Ady-irodalmat szorgos munkával több mint hétezer tételből álló bibliográfiába gyűjtsék össze. Az 1972-ben megjelent kötet bővített, majd tovább bővített formája 1980-ban, illetőleg 1990-ben került további kiadásra.
Az 1980-ban megjelent bővített kiadás 150. tételszáma alatt szerepel Az Ady-kultusz: magyar öngyilkosság!, négy szerző: dr. Bartha József, Kuszkó István, Kovách Géza és Kőszegi László 1941-ben megjelent vitairata. A Kosztolányi Dezső által közzétett Az írástudatlanok árulása (Különvélemény Ady Endréről) (A Toll, 1929. július 14.) óta ez volt a második eset, hogy Ady Endre egész költői nagyságát, az irodalomban és a köztudatban elfoglalt helyét kérdőjelezték meg. A vitához, mely két pártra, az Ady-rajongók és Ady-ellenzők pártjára osztotta a közvéleményt, olyan korabeli periodikák csatlakoztak, mint például a Magyar Nemzet, Népszava, A Cél, Koszorú, Független Magyarország, Magyarság Útja, Katolikus Szemle, Esti Kurír, stb.
Kritika és kommentár nélkül adjuk közre az 1941-es kiadás pontos szövegét, mindössze a nyilvánvaló sajtóhibákon és az Adytól származó idézetek pontatlan közlésén láttuk szükségesnek javítani. A dőlt betűkkel szedett kiemelések rendszerint a vitairat szerzőitől származnak, ahol azonban az eredeti Ady-szövegben volt kiemelés, ott azt *-gal jelöltük.
Földessy Gyula, az Ady-versek "poéta adminisztrátora" 1939-ben, a Kelet Népe Könyvtára 1. számában megjelent gondolatával nyújtjuk át az olvasónak e ritka kordokumentumot:
"A magyar irodalomnak elevenebb és embereket-foglalkoztatóbb élője ma sincs Ady Endrénél. Testi halála óta mindmáig áradnak felé a szeretet és gyűlölet hullámai; költészete még ma is fel tudja ébreszteni a könnyes elragadtatásokat s a leplezett és leplezetlen dühöket. Ma is van, akinek Ady Endre ihletett és elküldetett próféta vagy rontó sátán... A lelkek ma is küzdenek és birkóznak vele, hisznek és kételkednek benne, egekig emelik és irigyen és rosszhiszeműen porba rántják..."
Vissza