Előszó
Az abortusz vagy annak szélsőséges esete, a megszületett csecsemő elpusztítása a történelemben nem minősült mindig bűntettnek, s a születésszabályozás mai formáit sem tekinthetjük annak. William...
Tovább
Előszó
Az abortusz vagy annak szélsőséges esete, a megszületett csecsemő elpusztítása a történelemben nem minősült mindig bűntettnek, s a születésszabályozás mai formáit sem tekinthetjük annak. William Graham Summer, a világhírű amerikai etnográfus leírta monográfiájában a különböző születésszabályozási szokásokat, és megállapította, hogy „a magzatelhajtás, a csecsemőgyilkosság és az öregek megölése ősi népszokások, amelyek a legközvetlenebb és legprimitívebb módon reagálnak az élet kérlelhetetlen tényeire. Senki nem rója fel őket, amikor mindenki által betartott uralkodó szokásokká lesznek. Könnyebben válnak viselkedési normákká, mint egyéb ősi szokások, mert azok a felszíni okok, amelyek elhitetik, hogy előmozdítják a jólétet, rendkívül egyszerűek és kézenfekvők(...)." Később, amikor a létért folytatott harcban az ember mind nagyobb hatalomra tett szert, megkímélték a csecsemőket meg az öregeket, a régi szokások pedig feledésbe merültek. Mi több, iszonyodással tekintettek rájuk, s most már a viselkedési normák védték a csecsemőket és az öregeket."
Ezek a viselkedési normák integrálódtak az általános etikai szabályokat összefoglaló, rendszerező és a konkrét tárgyiasság fölé ideológiailag emelt vallásos világnézetben. Amikor azonban a társadalmi fejlődés újabb, modernebb szakaszba lépett, ismét felmerült a születésszabályozás szükségessége. Ugyanis az életviszonyok javulása következtében csökkent az újszülöttek természetes szelekciója, hiszen egyre több csecsemő maradt életben. A szelekció korai, vad és durva formái azonban már nem tértek vissza.
Ennek ellenére a törvények továbbra sem csak a kirívó, kriminális születésszabályozást ítélték el, hanem annak minden formáját. Az egyház álláspontja is megmerevedett, mert totális tiltásával még a prevenciót is ellenezte, és ellenzi többé-kevésbé ma is. Ráérzett arra, hogy a XX. századi ember azért nyúl a születésszabályozás eszközéhez, mert életcéljait ezen az úton könnyebben elérhetőnek tartja, mint a számára rendkívüli módon nehéz társadalmi felemelkedés útján.
Vissza