Az a csodálatos repülés

Előszó

A legelső Veterán Repülők karácsonyán felkértek az ünnepi beszéd megtartására, aminek örömmel tettem eleget, ami azóta hagyománnyá nemesült.
Megtisztelő volt számomra, hogy úgyszólván az egész repülőtársadalomhoz szólhattam. A lista felemelő volt. A régi "Pumásoktól" a mai "Tasszári gyerekekig". Micsoda fantasztikus ív. A XX. század iszonyú politikai diktátumai, amelyek leginkább az ember szabadságát kötötték gúzsba, de e húsbamaró kötelek alatt a lélek mégis szabad lehetett. Itt találkoztam és kötöttem repülőbarátságot a könyv szerzőjével, Baranyay Elemérrel, akinek élményeit akkor még nem ismerhettem.
Egy katolikus pap, aki egyben pilóta és mindkettőre egyaránt büszke, talán hitelesen ki tud ábrándítani minden "földönjárót", hogy a repülő, amikor fent száll nem úgy van az Istenhez közelebb, ahogy a hittel szimpatizáló gondolná. Az Istenközelség élményét ott a felhők közt éppen az egyetemes emberi testvériség és szolidaritás révén éli át. Azt a hatalmas együtt munkálkodó testvériséget, amely lehetővé tette, hogy az évezred utolsó százada egyértelműen a repülés évszázada legyen.
Nem kétséges, hogy minden repülő pontosan tudatában van annak, hogy csapatmunka teszi lehetővé azt, hogy fent szálljon. A konstruktőr - a tervező - az építő - a légirányító - a meteorológus - a földi irányítók - a szerelők - az irodai dolgozó - a portás mind elengedhetetlenül fontos személy és így segítő társa a repülőnek. Nélkülük nincs repülés. Ami az egymásra épülő rendszer éltető eleme, az a BIZALOM és a HIT a másik munkájának pontosságában. Ez pontosan azokat a "lelki izmokat" mozgatja, mint ami a vallás alapelemeinek is motiválója. Még a köszönés is azonos irányba mutat. Amíg a buszvezetők jó utat, a bányászok jó szerencsét, a vitorlázók jó szelet kívánnak addig mi repülő JÓ LESZÁLLÁST! Kívánunk egymásnak repülés előtt. mi ez, ha nem ugyanaz a lelkület, mint amit a vallás jelöl meg boldog végcélként az ÖRÖK ÉLETET? Vissza