Az 50-es évek olasz festészete

Előszó

Az 50-es évek olasz festészete című kiállítás gondosan válogatott anyagával a művészet egy különleges korszakát kívánjuk bemutatni a magyar közönségnek. A kiállítást a Római Quadriennále szervezte az olasz Külügyminisztérium és a Magyarországi Olasz Kultúrintézet közreműködésével.
A második világháború után országunkban olyan tehetségek alkottak, akiket a század - nemzetközi mércével mérve is - legnagyobb művészei között tarthatunk számon. Az 50-es évek művészete még nem szerepelt olyan összefoglaló jellegű kiállításon, amilyenen például a Novecento irányzat vagy a legújabb nemzedékek művészeinek az alkotásai.
Egy olyan időszakban, amelyben Magyarország a demokratikus értékek megszilárdításán fáradozik, s támogatja a kulturális párbeszédet országaink között, szimbolikus jelentéssel bír az a tény, hogy a közös európai fejlődés jegyében Olaszország kölcsönös kulturális kapcsolatokat épít ki ebben a térségben. Ezt segíti elő ez a kiállítás is, amelyet Budapest után Prágában és Krakkóban is be fogunk mutatni.
A kiállításon szereplő művek abban az időszakban készültek, amelyben ideológiai és politikai tényezőkkel is felerősített heves vita folyt az absztrakt művészet és a realizmus hívei között. Kétségtelen mindazonáltal, hogy ennek a termékeny időszaknak a nagy formátumú egyéniségei jelentős hatást gyakoroltak az újabb nemzedékek művészeire. Az évtized gyors ütemű eseményeit híven dokumentálják a katalógus tanulmányai, amelyeknek Floriano De Santi, Bruno Mantura és Lorenza Trucchi művészetkritikusok a szerzői.
Engedjék meg, hogy hálás köszönetemet fejezzem ki a budapesti Szépművészeti Múzeum vezetőinek, akik a gyönyörű Márvány Csarnokban biztosítottak helyet ennek a tekintélyes kiállításnak. Köszönettel tartozom az Intereurópa Banknak szíves anyagi támogatásáért valamint Giovanni Pieraccini szenátor úrnak, a Romaeuropa alapítvány elnökének, aki már az 1993 szeptemberi hivatalos találkozók alkalmával támogatásáról biztosította egy olasz művészeti kiállítás megszervezését. Vissza