Az 1993-ban újraindult Csurgói Csokonai Vitéz Mihály Gimnázium Évkönyve 1993-1997

Előszó

Aki Csurgón átélte-átélhette azt a négy évet, melynek eseményeit immár történelemmé változtatja ez az évkönyv, az aligha mondhat mást, mint az az ismeretlen, aki a fenti gyönyörű mondatokat egykor leírta. Volt sok-sok örömünk, és voltak csalódásaink - voltak sikereink és kudarcaink - voltak csodálatos, felemelő pillanataink, de voltak olyan időszakok is, amikor nagyon kellett az Ige bíztatása: „Nem a félelemnek lelkét adta nekünk az Isten..." (2Tim. 1,7.). Mégis: lépten-nyomon azt élhettük át, és talán mégsem hangoztattuk elégszer, hogy "hatalmas dolgot tett velünk az Úr".
Eközben negyvenöt éves csipkerózsika - álmából újjászületett az ősi iskola. Nagyváthy János, Csokonai Vitéz Mihály, Baksay Sándor és százak-ezrek „felnevelő Édesanyja". Mára már elballagtak első diákjaink, a Festetics-kapun át kiléptek a csupa nagybetűs ÉLETbe, és majd az idő múlása mutatja meg, hogy mit vittek magukkal. Elmentek sokan azok közül is, akik ennek a hősi korszaknak részesei és cselekvői voltak: ki a mennyei hazába tért meg, ki már más utat jár - mert maga döntött így, vagy Isten döntött így felőle. Négy év után - és hisszük: újabb négy évek, évtizedek, sőt évszázadok előtt, - mit kívánhatunk „az első somogyi oskolának"?! Találja meg a helyét - küldetését a magyar református iskolarendszerben, legyen megtestesülése a reményiki „templom és iskola" - látomásnak, neveljen a Hazának olyan nagyszerű polgárokat, akik minden helyzetben tudják érzik a „rendületlenül" súlyát, felelősségét és örömét és élete minden megnyilvánulásával hordozza-hirdesse új alapító irata Igéjét: „Aki pedig mindent megtehet sokkal bőségesebben, mint ahogy mi kérjük vagy gondoljuk, a bennünk munkálkodó erő szerint: azé a dicsőség az egyházban Krisztus Jézus által nemzedékről nemzedékre, örökkön-örökké. Ámen." (Ef. 3, 20-21.) Kaposvár. 1997. szeptemberében Bellai Zoltán Vissza