Az 1919-es Magyar Tanácsköztársaság iskolai reformtervezete

Előszó

1918. októberében véget ért a magyar nép "vérzivataros" történelmének egyik legpusztítóbb szakasza: az első világháború. Szörnyű vérveszteséget jelentett ez. Gazdaságilag is teljesen tönkrement az ország.
A "fegyvertárs" és "szövetséges" német imperializmus kegyetlenül kiszipolyozta népünkét. De miközben cári, császári és királyi trónok dőltek Össze, megszületett az 1917-es Nagy Októberi 'Szocialista Forradalom nyomában az első szocialista állam, Szovjetoroszország, felragyogott Ady álma: a vörös csillag, és a Petőfi álmodta piros zászlók jelezték egy új kor hajnalát.
A magyar nép is megszerezte régen áhított szabadságát és függetlenségét évszázados küzdelmek után. Az 1918-as őszirózsás forradalom azonban csak kezdet volt, az első, félénk lépés, amelyet törvényszerűen követnie kellett a teljes, minőségi változásnak. 1919. március 21-én megalakult a Magyar Tanácsköztársaság. A "földindulás" jelei már jóval korábban mutatkoztak. Ady-val együtt már igen sokan megértették az 1905-ös orosz forradalom jelentőségét és azok között, akik várva várták a nagy változást, nem utolsó helyen álltak a pedagógusok.
A Kelen Jolán szerkesztésében megjelent történeti munka:
A szocialista tani tómozgalom története Magyarországon /Kossuth Könyvkiadó 1958/ hitelesen bemutatja, hogy nagy dámmal voltak már a század elején haladó és szocialista pedagógusaink, akik öntudatosan erőteljes (változtatásokat sürgettek a magyar közoktatás területén is. Hiába tagadta meg a kormány ezeknek a pedagógusoknak szervezkedése nyomán megalakult Magyarországi Tanítók Szabad Egyesülete alapszabályainak jóváhagyását hiába tiltotta be lapjukat is, a feltűnően nagy példányszámban megjelent Új Korszakot, a szabadság és forradalmi változás vágya ott élt "a hó alatt" is, és szükségét csak még inkább érezték a világháború éveiben, amikor a kultúrának és az oktatásnak még inkább leszállt az értéke. Vissza