Az 1876. évi árvizek

Előszó

Átalakulás és fejlődés. A kiegyezés után kilenc évvel, talán ezzel a két szóval jellemezhetnénk Magyarországot. Soha nem látott hatalmas ipari fejlődés indul meg az országban, ezzel egyidőben egyszerre kellett megküzdeni a csaknem évenként jelentkező természeti veszélyekkel, az írástudatlansággal, az alacsony termelékenységű agrárium problémáival, a társadalmi és jogi elmaradottsággal, miközben gomba módra szaporodnak a gyárak és növekszik a vasút. Kilenc évvel a kiegyezés után látszik a dualizmusban felgyülemlett hatalmas államadósság a közös pénzügyekben.
Az átalakulás és fejlődés külön jellemző az 1876-os évre. Év elején vezetik be Magyarországon a metrikus rendszert, január elsejétől radikálisan átalakították az adórendszert, Budapest soha nem látott ütemben fejlődik, elkészül Budapest második hídja a Margit-híd, épül a déli-vasúti összekötő híd, az országban tombol a vasútépítési láz stb.
Az árvíz idején már Tisza Kálmán volt a miniszterelnök1 és vezette a két nagy párt egyesüléséből2 alakult Szabadelvű Pártot. Január 28.-ról 29.-re virradó éjjel meghalt Deák Ferenc a „haza bölcse".
Az ország lakossága még politikailag megosztott - akik a szabadságharc utáni rendszert kiszolgálták a kiegyezéskor teljesen háttérbe szorultak, a teljes függetlenség hívei az 1848-49-ben megkezdett úton haladnának tovább egyre csökkenő létszámban és egyre nagyobb tábora van a kiegyezés támogatóinak, akik „szerződéses" viszonyt hoztak létre Ausztriával. Vissza