Az 1738/39. évi országos diákösszeírás

Előszó

A magyar oktatás történetének nyomtatásban is közzétett, a XVIII. század közepére vonatkozó adatbázisa, noha források jelentős számban maradtak fenn, még most is eléggé szűk. Ennek oka a forrásanyag kiadatlansága. Pedig a hazai értelmiség fejlődéstörténetére vonatkozólag a forrásanyag feltárásának igen nagy a jelentősége. Nemcsak az egész egykorú műveltségi réteg rekonstrukciójában, de az egyes személyek életrajzának megismerésében is igen fontos lenne, ha az iskolai anyakönyvek névanyaga, a vonatkozó személyi adatokkal együtt publikálásra kerülhetne. Ennek a folyamatnak egyes lépései egy-egy iskola anyakönyveinek hosszabb periódusokra vonatkozó feldolgozásai lehetnének: ezek a személyi, életrajzi adatoknak valóságos kincsesbányái. Publikációjukra azonban, egy-két kivételtől eltekintve, eddig mégsem került sor. A magyar történetírás, sajnos, még az egyetemi anyakönyvekkel is megvárta, míg azoknak jó része a történelem viharainak áldozatává vált, pótolhatatlan hiányt hagyva maga után. Még inkább áll ez a középiskolai anyakönyvekre. Főként az utóbbi fél században patinás régi gimnáziumok matrikulái vesztek el. Tartalmukról valamicskét is csak iskolai értesítők bevezetőjébe írt, szűkre szabott, kivonatos tanulmányok közléseiből tudunk. Menteni kell hát a még megmenthetőt könyv alakban való közzététel útján. Az atomkorszak, melybe immár beléptünk, atomveszély szabta kultúrpolitikát, és ennek megfelelő forráskiadást kíván. Ma a források közzététele a történettudomány első és legfontosabb feladata, mégpedig oly gyorsan, amilyen gyorsan csak lehet. Ezzel a magyar történetírás az utókornak tartozik. Sajnos, meg kell mondani, mindeddig ennek érdekében nem tett vajmi sokat. Vissza