Autó-Motor 1973. március 6.

Előszó

Kedves Olvasóink!
Huszonöt évvel ezelőtt, 1948. márciusában jelent meg lapunk első száma. Egynegyed évszázada... Akkor - még „Autó" címmel - alig 5000 példányban hagyta el a nyomdát; s most már jó ideje az AM minden száma 200 000 példányban kerül az Olvasók kezébe. Nehéz dolog magunkról írni - ez nem a mi feladatunk. Ezúttal mégis meghatottan kell a saját életünkre, munkánkra emlékeznünk. De hát úgy érezzük, ebben a régen emberöltőnek nevezett két és fél évtizedben meleg baráti kapcsolat alakult ki szerkesztőségünk és Olvasóink között Talán nem haragszanak meg, ha így mondjuk: családi kapcsolat Hiszen ezt a lapot - amelyet számról számra, mint gyermekünket, „kínban" és örömmel hozunk létre - nem tudtuk volna ilyenné formálni az Olvasók közreműködése nélkül. Meghívjuk hát most Önöket, kedves Olvasóink, a mi családi ünnepünkre. Az Önök sok százezres táborával szemben mi nem vagyunk sokan. Mindössze hatan. Közülünk hárman már ott bábáskodtunk az első számoknál, 1948-ban, s a „legfiatalabb" munkatársunk is 16 éve dolgozik, él velünk. És egy pillanatig sem éreztük kevés létszámúnak ezt a kis brigádunkat, mert napról napra bekopogtatnák hozzánk a levelek, szólnak a telefonok - állíthatjuk: alig lehet olyan zuga ez országnak, ahol ne lennének barátaink, munkatársaink.
No persze, kapunk mi dörgedelmes leveleket, telefonokat is, még a „törvényszerűen elkerülhetetlen" apró sajtóhibákért is megkapjuk a fejmosást De mi ezt is a barátságnak, a ragaszkodásnak tulajdonítjuk, a segíteni akarás melege érződik ezekben a bírálatokban is. Sőt: e bírálatok nélkül nem is tudnánk dolgozni. Jól dolgozni meg különösképpen nem. Ismételten kérjük tehát: vegyenek részt a mi kis családi ünnepségünkön. Meghatottan szorítunk kezet gondolatban sok százezer barátunkkal, és kérjük: legyenek velünk továbbra is. Bátorítsanak bennünket és segítsenek. Akárcsak eddig, ezután is. Vissza