Ausztrál horizont

Fülszöveg

Tom Shapcott (1935) egy kis kontinens nagy költője. Már akkor ismertem a nevét, amikor még nem tudtam, hogy költő. Már akkor felkavart, hogy a távoli földrész embere ilyen empátiával és hagyománytisztelő érzékenységgel képes együtt lélegezni egy szerencsétlen sorsú hazánkfiával, úgy írt ő Pulszky Károlyról a Száműzött fehér szarvas című regényében (Modern Könyvtár, 1988. Balabán Péter fordítása), ahogy
honfitársa, Thomas Keneally tette döbbenetes erejű munkájában, a Spielberg-film alapjául szolgáló
regényben, a morvaországi Thomas Schindler zsidómentő, hősi tetteiről. Vagy még úgyabbul. Az a mi
pechünk is, hogy az ő könyvéből nem készült film.
Ez csak az egyik ok, amiért elkezdtem Shapcott dolgaira figyelni. Amikor az első és vélhetően jó ideig
egyetlen magyar nyelvű ausztrál költészeti antológia {.Dalok ura, Széphalom Könyvműhely, 1999) fordításával és összeállításával bíbelődtem, már nem volt kétséges: Shapcott versei és különösen látásmódja
nélkül ez a kötet nem áll meg... Tovább

Fülszöveg

Tom Shapcott (1935) egy kis kontinens nagy költője. Már akkor ismertem a nevét, amikor még nem tudtam, hogy költő. Már akkor felkavart, hogy a távoli földrész embere ilyen empátiával és hagyománytisztelő érzékenységgel képes együtt lélegezni egy szerencsétlen sorsú hazánkfiával, úgy írt ő Pulszky Károlyról a Száműzött fehér szarvas című regényében (Modern Könyvtár, 1988. Balabán Péter fordítása), ahogy
honfitársa, Thomas Keneally tette döbbenetes erejű munkájában, a Spielberg-film alapjául szolgáló
regényben, a morvaországi Thomas Schindler zsidómentő, hősi tetteiről. Vagy még úgyabbul. Az a mi
pechünk is, hogy az ő könyvéből nem készült film.
Ez csak az egyik ok, amiért elkezdtem Shapcott dolgaira figyelni. Amikor az első és vélhetően jó ideig
egyetlen magyar nyelvű ausztrál költészeti antológia {.Dalok ura, Széphalom Könyvműhely, 1999) fordításával és összeállításával bíbelődtem, már nem volt kétséges: Shapcott versei és különösen látásmódja
nélkül ez a kötet nem áll meg a lábán. S ahogy menet közben eljutottak hozzám a hiányzó korábbi és
újabb verseskönyvei, úgy vált egyre bizonyosabbá, ha módom lesz rá, akkor önálló kötetben is bemutatom írásművészetét a maroknyi magyar versszerető olvasónak.
„Amikor visszatekintek, előre látok" - mondja Shapcott a nagy leletmentők visszafogott nyugalmával. Ez
a naplóírók szubjektív tárgyilagosságával araszoló, díszektől és pózoktól mentes versbeszéd olyan akár
a folyó, amelyről előszeretettel ín széles mederben folyik, hol gázlókon, kövek közt bukdácsol át, hol
kiárad, tóvá duzzad és látszólag parttalanul hömpölyög tovább, hogy azután a következő jól időzített
dramaturgiai pillanatban csendesen visszahúzódjon növényekben és víziállatokban gazdag vizű medrébe. Igazi táj-ember egybelátó költészet az övé. A természettel szövetségben fedezi fel és nevezi nevén
a számára fontos, azaz versbe emelt jelenségeket, arcokat, helyszíneket A kövekről a nagy költőtárs, a
tengervízről a nagyszülő, a folyóról a felnőttéválás egyszerre mélyen személyes és általános érvényű
élményrétegei bukkannak elő az emlékrestaurátor gondos keze nyomán.
Ezek egytől egyig mesterien felépített, ütésálló, erős szövegek. Van azonban a válogatásban egy opusz, amelyet magyar szempontból mindenfajta pátosz nélkül líratörténeti jelentőségűnek vélek: a Himnusz Pulszky
Károlynak. A hazájából igazságtalanul elűzött, erkölcsileg kisemmizett, elmagányosodó és idegileg összeroppanó millenniumi akadémikus-művészettörténész szomorú életének utolsó, látomásos képsorai közé az
író időről időre - mintegy tényfeltáró-rögzítő gesztussal - a Pulszky halála körülményeit kivizsgáló tanúvallomások hiteles szövegeit állfya. A hatás borzongató és felemelő: magyar sors ausztrál ecsettel! Bocsánat, hogy
egyetlen opuszt ragadtam ki, holott az olvasónak a kötet egésze adhatja csak azt a különös sajgó felszabadító élményt, amellyel a fordító találkozott Tom Shapcott szövegeiben. De ha már leírtam, maradjon így
Turczi István Vissza