Ausztrál feleség-féleség

Fülszöveg

A könyv én vagyok, és én a könyv vagyok. Amikor születtem, még hajóval keltek át a tengereken, reménnyel és várakozással teli "bugyorral", a kivándorolni vágyók. Akkor még nehéz volt indulni, és ugyanolyan nehéz volt megérkezni. Mindenki a maga életének és sikereinek a kovácsa. Én duplán is, hiszen a vezetéknév kötelez!! Mi a helyzet a keresztnévvel? A német nyelvterületről, nagyanyai ágon örökölt név harcost, harcot jelent, és én hű maradtam hozzá. Ha már sikereket nem tudtam kovácsolni, legalább harcoltam vég nélkül.
Harcoltam azért, hogy a megmagyarázhatatlan vágyódásomat és soha el nem múló szerelmemet bizonyítani tudjam ennek a nemtelen, de gyönyörű „lénynek", Ausztráliának, és eléljem, hogy a „szerelmei" között lehessek végre. Hét alkalommal cserkésztem be őt, hét alkalommal száguldoztam oda és vissza, hét alkalommal mondtam: „az nem lehet, hogy ne ott éljek...", és hét alkalommal ügettem vissza, fennhangon kárálva: „na, itt mégis itthon vagyok...!"
Magyar Anyák és Asszonyok és Lányok! Induljatok, vagy ne induljatok! Ha már indultok, hogyan ne induljatok, de hogyan induljatok, ha már menni támadt kedvetek! Kihez ne induljatok, és kihez igen! Ilyen és ehhez hasonló nagy igazságokat rejtettem el a sorok között. Mindent szigorúan érzelmi alapon írtam, ahogyan tettem is mindent, a racionalitást mellőzve. Ez a kettősség fut át a könyvön. Érzelemmel nekilódulni a legnehezebb! Ésszel nekivágni a legkönnyebb! Vajon győz-e az ész az érzelem felett? Egy mára már ötvenessé érett - érett??? - magyar Bridget Jones vallomása arról, hogy számtalan „érzelmi állomást bejárva" nincs még a világnak két olyan országa, amely annyit jelentene számára, mint Ausztrália és Magyarország. Így, ábécésorrendben! Vissza