Auschwitz és utána

Fülszöveg

A kétezres években, amikor a nemzetközi nőnap alkalmából a párizsi Panthéon homlokzatára kifüggesztették az egyenjogúságért folytatott küzdelem kilenc emblematikus női alakjának a fényképét, Simoné de Beauvoir és Marle Curle mellett Charlotte Delbo (1913-1985) francia írónő is ott szerepelt a legnagyobbak között.
Delbo 1941-ben azzal a szándékkal tért haza egy dél-amerikai színházi turnéról, hogy csatlakozzon a francia ellenálláshoz. 1942-ben letartóztatták, férjét kivégezték, őt pedig egy 230 nőt számláló transzport tagjaként Auschwitzba deportálták, ahonnan először Raiskóba, majd Ravensbrückbe vitték. Hazatérése után néhány hónappal írta meg a Vissza már egyikünk se tér című kötetét, amelyen húsz évvel később, a publikálás előtt egyetlen vesszőt sem változtatott, és amely a Fölösleges tudássa\ és a Napjaink mércéjével együtt alkotja az Auschwitz és utána című trilógiát.
Delbo különleges hangú müve keveri a műfajokat, hangsúlyosan irodalmi nyelven íródott. Auschwitzról, illetve... Tovább

Fülszöveg

A kétezres években, amikor a nemzetközi nőnap alkalmából a párizsi Panthéon homlokzatára kifüggesztették az egyenjogúságért folytatott küzdelem kilenc emblematikus női alakjának a fényképét, Simoné de Beauvoir és Marle Curle mellett Charlotte Delbo (1913-1985) francia írónő is ott szerepelt a legnagyobbak között.
Delbo 1941-ben azzal a szándékkal tért haza egy dél-amerikai színházi turnéról, hogy csatlakozzon a francia ellenálláshoz. 1942-ben letartóztatták, férjét kivégezték, őt pedig egy 230 nőt számláló transzport tagjaként Auschwitzba deportálták, ahonnan először Raiskóba, majd Ravensbrückbe vitték. Hazatérése után néhány hónappal írta meg a Vissza már egyikünk se tér című kötetét, amelyen húsz évvel később, a publikálás előtt egyetlen vesszőt sem változtatott, és amely a Fölösleges tudássa\ és a Napjaink mércéjével együtt alkotja az Auschwitz és utána című trilógiát.
Delbo különleges hangú müve keveri a műfajokat, hangsúlyosan irodalmi nyelven íródott. Auschwitzról, illetve Auschwitz elmondhatóságáról a női tapasztalatot, a női teátet, a női sorsközösséget középpontba helyezve beszél, miközben „Auschwitz" és az „utána" kontextusába beemeli az ellenállók történetét, a dekolonizációs (például az algériai vagy a vietnámi) küzdelmet, valamint a kommunizmus „hazugságának", a Gulag létezésének lelepleződésével járó kiábrándulást is. Ez a mindössze néhány évvel a háború után született radikálisan bátor szövegvilág, miként az egész életmű, csak a legnagyobb szerzők - Kertész, Borowski, Cayrol, Levi, Semprún, Wiesel -írásaihoz mérhető. Vissza