Előszó
Részlet a könyvből:
"A tömeges megsemmisítés legnagyobb központja
Oswiecim - Brzezinka, az egykori auschwitzi haláltábor területe a vértanúság és a pusztítás leghírhedtebb helye a világon. E tábor a Holocaust, az emberirtás, a terror és az alapvető emberi jogok megszegésnek szimbólumává vált, annak a példájává, mihez vezet a rasszizmus, az antiszemitizmus, az idegengyűlölet, a sovinizmus és az intolerancia. A tábor neve sajátos kultúrkóddá alakult: az ember és ember közötti viszony legrosszabb változatát fedi, és egyidejűleg a mai civilizáció és kultúra bukásának szinonimája is.
A megszállt Európában a nácik különböző táborokat hoztak létre, amelyek közül Auschwitz lett a leghírhedtebb. Ezt többek között az áldozatok hatalmas száma és a tábor területének nagysága eredményezte, valamint az is, hogy az itt elkövetett bűncselekményekre már a II. Világ Háború idején fény derült. A többi táborhoz képest az auschwitzi lágert viszonylag sok fogoly élte túl, akik a háború után megfogadták, hogy Auschwitz áldozatai nevét nem engedik feledésbe merülni, és a láger igaz történetét továbbadják az utókornak.
A tábornak több funkciója volt és a története összetett. Ezért Auschwitz jelentése egyrészt univerzális jellegű, másrészt azon népeknek emlékezetére és történelmére vonatkozik, amelyek áldozatává váltak. A tábor az európai zsidók magsemmisítésének központja és egyben a különböző nemzetiségű foglyok legnagyobb koncentrációs lágere volt, a kényszermunkának az a helye, ahol kivégzéseket, kegyetlen orvosi kísérleteket és tömeges rablást hajtottak végre.
A nácik legalább 1 100 000 Európa különböző országaiból származó zsidót, 150 000 lengyelt, főleg politika foglyokat, 23 000 romát több európai országból, 15 000 szovjet hadifoglyot, és 25 000 más nemzetiségű rabot - többek között cseheket, franciákat, jugoszlávokat, oroszokat, fehéroroszokat, ukránokat és németeket küldtek Auschwitzba."
Vissza 
Folytatás Microsoft-tal