Isten serkentéséből vágyakozik Isten dicséretére | 23 |
Benne van a hívogatott Isten, és ő az Istenben van | 24 |
Isten mindenütt egészen van, de semmiféle teremtmény nem fogadja be őt teljesen | 25 |
Isten bölcsessége és magyarázhatatlan tökéletessége | 26 |
Isten szeretetét és bűneinek bocsánatát kéri | 27 |
Kicsiny korára emlékezik, és magasztalja a gondviselő örök Istent | 28 |
A kicsiny kor is már bűnökkel terhes | 32 |
A gyermek első szavait tanulja | 34 |
Gyűlölte a tudományt, szerette a játékokat és félt a veréstől | 35 |
A játék és a színpad szeretete elvonta figyelmét a tanulástól | 38 |
Betegségbe esik és keresztségért könyörög, ezt azonban édesanyja bölcs megfontolással későbbre hagyja | 39 |
Kényszerítették a tanulásra, de az Isten mindent jóra fordított | 41 |
Milyen tanulmányokban találta legtöbb örömét a gyermek | 42 |
Utálta a görög nyelvet | 44 |
Istenhez könyörög | 46 |
Elítélei az ifjúság oktatásában mutatkozó hibákat | 46 |
Tovább kárhoztatja az ifjúság szellemi nevelésének módját | 48 |
Az emberek többet bíbelődnek nyelvtani szabályokkal, mint Isten parancsaival | 50 |
A gyermekkor bűnei kísérnek minket a későbbi esztendőkben is | 52 |
Hálaadás Istennek a gyermekkor adományaiért | 53 |
Ifjúkora vétkeiről emlékezik | 55 |
Tizenhat éves korában az érzéki szenvedély rabságába kerül | 56 |
A szülők tervezgetése és a tanulmányok folytatása | 58 |
Cimboráival lopásra vetemedik | 62 |
Ok nélkül senki sem vétkezik | 63 |
A jó színében gonoszságra csábító dolgok csupán Istenben igazak és tökéletesek | 65 |
Istennek hálálkodik bűnei bocsánatáért és megköszöni, hogy sok más gonoszságtól is megoltalmazta őt | 68 |
A bűnös társaság is kedvére volt a lopásban | 69 |
A bűnös cimboraság fertőző hatása | 70 |
Minden jó az Istenben van | 71 |
A hajszolt szerelem igézetében | 72 |
Vonzódik a tragikus színjátékokhoz | 73 |
A szónoki iskolában visszaborzad a rendbontók fölforgató cselekedeteitől | 75 |
Cicero "Hortensius"-a fölébreszti benne a bölcselet szeretetét | 77 |
Visszariad a Szentírás nyelvezetének egyszerűségétől | 79 |
Miképpen került a manicheusok tőrébe? | 80 |
Ínyére volt az összevissza manicheus tanítás | 83 |
A manicheusok ellen kifejti, hogy milyen bűntényektől és milyen gaztettektől kell utálattal elfordulnunk | 86 |
A bűnök különbségéről. Isten és az emberek ítéletéről | 89 |
Manicheus haszontalanságok a föld gyümölcseiről | 90 |
Anyja sírása és álma | 91 |
Egy püspök vigasztaló válasza a kesergő Monicának | 93 |
Másokat is téves útra csábított | 95 |
Szókoklatot tanít. Ágyasa van. Lenézi a győzelmet hirdető jóst | 96 |
A csillagjóslás babonaságába keveredik, és bölcs tanácsokat kap egy öreg barátjától | 98 |
Barátja betegsége és halála. Súlyos fájdalom marcangolja a lelkét. A keresztség csodálatos hatása | 100 |
Miért édes a kesergők könnye | 103 |
Roppant fájdalom gyötörte őt | 104 |
A fájdalom végre elviszi őt szülővárosából | 105 |
Az idő és a jóbarátok meggyógyítják szíve szomorúságát | 106 |
Boldog, aki az Istenben szeret | 107 |
Nem adnak megnyugvást az esendő teremtmények | 108 |
Elmúlnak mind a teremtett dolgok, csupán az Isten örökkévaló | 110 |
Ne helytelenítsük a szeretetet, csak Istent szeressük mindabban, amit szeretünk | 111 |
Honnét származik a szeretet? | 113 |
Művét Hierius mesternek ajánlotta | 114 |
Anyagi fogalmak nyűgözik le és nincs érzéke a szellemiek iránt | 116 |
Aristoteles kategóriáit és a szabad művészetekről írt könyveket megérti a maga erejéből | 119 |
Isten dicséretére serkenti szívét | 123 |
Nem futhat Isten elől a bűnös ember | 124 |
Faustusról és teremtőjüket a teremtmények nyomán meg nem ismerő bölcselők vakságáról | 125 |
Csupán Isten megismerése boldogít | 128 |
A manicheusok tudatlansága a csillagok körül más tekintetben is megingatja hitét | 129 |
Az ékesen szóló, de tudatlan Faustus | 131 |
Egyre idegenebbül érzi magát a manicheus eretnekségben | 133 |
Anyja akarata ellenére Rómába utazik | 135 |
Súlyos betegségbe esik | 138 |
Tévelyeg az evangéliumi tanítás elfogadása előtt | 140 |
Újra érdeklődik a katolikus vallás iránt | 143 |
A római diákok gonoszságai | 144 |
Milánóba megy, és ott Ambrus püspökkel találkozik | 145 |
Ambrus beszédeinek hatására lassan föleszmél tévelygéseiből | 146 |
A félig manicheus, félig katolikus Ágoston | 148 |
Ünnepi emléklakomák a vértanúk sírjánál | 150 |
Ambrus püspök temérdek munkája | 151 |
Szent Ambrus fejtegetése nyomán dereng előtte az egyház tanítása | 153 |
A szent könyvek tekintélyéről és szükséges voltáról | 155 |
A törtetők nyomorúságos állapotáról | 157 |
Alypiust elvonja az esztelen cirkuszi játékoktól | 160 |
Alypius és a gladiátori játékok | 162 |
Alypiust tolvajként megfogják | 164 |
Alypius romlatlansága. Nebridius megérkezése | 166 |
Aggódva fontolgatja, hogy miképpen rendezze be életét | 168 |
Alypiussal vitatkozik a nőtlen életről | 171 |
A házasság útján | 173 |
Közös életről tűnődik barátaival | 174 |
Ágyasát elbocsátja, de ismét másikat vesz magához | 175 |
Állandóan félt a haláltól és az ítélettől | 176 |
Istenről, mint végtelen téreken elömlő anyagi valóságról elmélkedik | 178 |
Nebridius bizonyítéka a manicheusok ellen | 180 |
A bűn oka a szabadakarat | 181 |
Romolhatatlan az Isten | 183 |
Újra töpreng, hogy honnét származik a rossz | 184 |
Elszakad a csillagjósok babonáitól | 186 |
Gyötrődik a rossz eredetének kérdése miatt | 190 |
Miképpen könyörült meg rajta az isteni irgalom | 192 |
A platonikus könyvekben megtalálja az örök Ige istenségét, de nem a megtestesült Ige alázatát | 193 |
Földerül Ágostonnak az Isten fényessége | 196 |
A teremtmények miképpen vannak és nincsenek | 198 |
Jó minden létező | 199 |
Minden teremtmény magasztalja az Istent | 200 |
Az épeszű embernek Isten minden alkotása tetszik | 201 |
Miképpen van igazság és hamisság a teremtményekben | 202 |
Minden jó, de nem minden alkalmazkodik más egyébhez | 202 |
Az isteniek megismerésének akadályai | 203 |
Egyedül Krisztus a mi üdvösségünk útja | 205 |
Hogyan vélekedett Krisztus megtestesüléséről | 206 |
A platonikus könyvek olvasása gyarapítja tudását, de kevélyíti őt | 208 |
A Szentírás igazságait nem találta meg mind a platonikusok könyveiben | 209 |
Elhatározta, hogy Simplicianust keresi föl élete megjobbítása ügyében | 212 |
Victorinus rhétor megtérése | 215 |
Isten és az angyalok öröme a bűnösök megtérésén | 218 |
Miért örülünk jobban a kiváló emberek megtérésének? | 221 |
Milyen akadályok gátolták még a megtérésben | 222 |
Ponticianus elbeszéli Szent Antal életét | 225 |
Ponticianus szavai megrendítik Ágoston lelkét | 229 |
Tépelődve a kertbe távozik | 231 |
Honnét van, hogy a lélek parancsol és ugyanakkor ellenáll magának? | 233 |
Ismét a manicheusok ellen | 234 |
A test és a lélek küzdelme Ágostonban | 238 |
Ágoston a csodálatos hang intésére teljesen megtér | 240 |
Isten jóságos irgalmát magasztalja | 244 |
Az őszi szünetig halasztja rhétori tisztétől való megválását | 245 |
Verecundus átengedi falusi birokát | 247 |
A cassiciacumi munka. A zsoltárok fejtegetése közben csodálatosan meggyógyul fogfájása | 249 |
Ambrustól kér tanácsot olvasmányai dolgában | 255 |
Alypiusszal és Adeodatusszal együtt Milánóban megkeresztelkedik | 256 |
A milánói egyházi ének. Szent Protasius és Gervasius ereklyéinek megtalálása | 257 |
Evodius megtérése. Monica jellemzése és halála | 259 |
Édesanyja szelíd türelme | 262 |
Az örök boldogságról beszélget édesanyjával | 265 |
Monica elragadtatása és halála | 267 |
Hogyan gyászolta édesanyját. Az elhunytakért való áldozatról | 269 |
Imádkozik elhunyt édesanyjáért | 273 |
Csupán Istenben van reménységünk és örömünk | 277 |
Ismeri az Isten titkainkat. Mit jelent tehát az Istennek szóló vallomás? | 278 |
Milyen célból vallja meg, nem hogy mi volt egykor, hanem hogy mivé lett? | 279 |
Milyen célja és haszna van ennek a vallomásnak? | 281 |
Az ember nem ismeri teljesen magát | 283 |
Mit szeretünk, ha Istent szeretjük? Miképpen ismerjük meg teremtményeiből az Istent? | 284 |
Érzéki vagy testi erővel Istent nem találjuk | 287 |
Az emlékezet hatalma | 287 |
A tudományok emlékezete | 291 |
A tudomány elemei nem érzékeink útján kerülnek emlékezetünkbe, hanem az emlékezet rejtettebb zugaiból törnek elő | 292 |
Mit jelent a tanulás? | 293 |
A matematikai dolgok emlékezete | 294 |
Az emlékezésre is emlékezünk | 295 |
Hogyan őrzi meg emlékezetünk a lélek érzelmeit és miképpen emlékezünk örömeinkre szomorúságunkban | 296 |
Távoli dolgokra is emlékezünk | 298 |
A feledésnek is van emlékezete | 299 |
Nagy az emlékezés ereje, de túl kell rajta lépnünk, hogy Istent megragadjuk | 301 |
Nem találnók az elveszített dolgot, ha nem őrizné emlékezetünk | 302 |
Mit jelent az emlékezés? | 303 |
A boldogságot minden ember óhajtja, tehát szükséges, hogy előbb ismerje | 304 |
Miképpen őrzi emlékezetünk a boldog életet? | 306 |
Hol van és milyen a boldog élet? | 308 |
A boldog életről tovább | 308 |
Örvendezik, mert emlékezetében ott van az Isten | 310 |
Az emlékezet melyik fokán található az Isten | 311 |
Hol találjuk meg az Istent | 312 |
Hogyan ragad meg Isten szépsége minket | 313 |
A földi élet nyomorúságai | 313 |
Istenben van minden reményünk | 314 |
Megvallja a testiséghez való viszonyát | 315 |
Küzdelem a torkosság ellen | 317 |
Az illatok csábítása | 321 |
A hallás élvezetéről | 322 |
A szemek kívánsága | 324 |
A kíváncsiság kísértése | 327 |
A kevélységhez való viszonya | 330 |
Milyen hatással van rá az emberi dicséret | 333 |
A hiú dicsőség veszedelme | 336 |
Az önszeretet ereje és természete | 336 |
Magában és a midnenségben kutatta az Istent | 337 |
A hármas kívánság | 339 |
A gonosz lelkek segítségül hívásáról | 339 |
Krisztus az igazi közvetítő | 341 |
Miért vall a minden gondolatunkat ismerő Istennek? | 344 |
Kegyelmet kér az Írás megértésére | 345 |
Csak Isten ajándékából érthetjük Mózes írását a menny és a föld teremtéséről | 348 |
Maga a teremtés hirdeti Teremtőjét | 349 |
Semmiből teremtette Isten a világot | 349 |
Miképpen mondotta Isten, hogy legyen világ? | 350 |
Isten Igéje Istennel együtt örök | 351 |
Forrás az Isten Igéje, belőle minden igazságra oktatást kapunk | 352 |
Hogyan szól szívünkhöz az Isten Igéje | 353 |
Mit cselekedett Isten az ég és a föld teremtése előtt | 354 |
Isten örökkévalósága nem ismer időt | 355 |
Mit cselekedett Isten a világ teremtése előtt | 356 |
A teremtett idő előtt nem létezett idő | 357 |
A három különféle idő | 358 |
Az idő mértékéről | 359 |
Melyik időt mérhetjük, és melyiket nem | 361 |
Hol van a múlt és a jövő idő? | 362 |
Hogyan van jelen a múlt és a jövő idő? | 363 |
Nem találja módját: hogyan tanít meg Isten a jövőre | 364 |
Hogyan nevezzük a három különböző időt | 365 |
Hogyan lehet mérnünk az időt | 366 |
E talányos kérdés megoldását kéri Istentől | 367 |
Mi az idő | 368 |
A test mozgását idővel mérjük | 370 |
Újra Istent kérdezi | 371 |
Hogyan mérjük az időt | 372 |
Hogyan mérjük a lélekben maradó időt? | 373 |
Lelkünkkel mérjük az időt | 376 |
Könyörög, hogy az időre szétszórt figyelme immár Istenre irányuljon | 378 |
Ismét e kérdés föltevői ellen fordul: mit cselekedett Isten a világ teremtése előtt? | 379 |
Hogyan ismer az Isten, és hogyan a teremtmény? | 379 |
Nehéz az igazság kutatása | 381 |
A kettős ég és föld | 382 |
Mit jelent a sötétség a mélység színe fölött | 382 |
A láthatatlan és rendezetlen földről | 383 |
Miért kapta ezt a nevet az alaktalan anyag? | 384 |
Egykori manicheus vélekedése és jelen elgondolása az alaktalan ősanyagról | 384 |
Isten semmiből alkotta az eget, vagyis az angyalokat, és a földet, vagyis az alaktalan ősanyagot | 386 |
Semmiből lett az alaktalan ősanyag és belőle valók a látható teremtmények | 387 |
Miért mondja az Írás napok említése nélkül, hogy "kezdetben teremté az Isten az eget és a földet" | 388 |
Istentől kér oktatást | 389 |
Mit tanult Istentől | 390 |
Az idő nélkül való kettős teremtmény | 392 |
Miért említi az Írás időjelzés nélkül, hogy "kezdetben teremté az Isten a mennyet és a földet" | 393 |
A Szentírás mélysége | 394 |
Nem tagadhatják Szent Ágoston eddig állított tételeit ellenfelei | 395 |
Semmi köze az isteni igazság ellenlábasaihoz | 398 |
A "menny és a föld" szavakban más is érthető | 400 |
Milyen tévedés nem árt a Szentírásban | 402 |
Nyilvánvaló igazságok | 403 |
A "kezdetben teremté stb." szavak különféleképpen magyarázhatók | 404 |
"A föld azonban láthatatlan és rendezetlen volt" szavak különféle magyarázata | 405 |
Nem ellenkezik a Szentírással, hogy alkothatott az Isten valamit, amiről nem beszél Mózes első könyve | 406 |
A Szentírás magyarázatában való nézeteltérés két fajtájáról | 408 |
Némely igazságról nem állítható biztosan, hogy ezt vagy amazt gondolta-e közülük Mózes | 409 |
A más magyarázatokat vakmerően fitymálók ellen | 410 |
Milyen beszéd illik a Szentíráshoz? | 413 |
A Szentíráshoz alázatos és egyszerű beszédmód illik | 414 |
A tudósok különféleképpen magyarázzák az Írást | 415 |
Hányféleképpen mondhatunk elsőbbnek valamit | 417 |
A Szentírást különböző módon értelmezők találkoznak a szeretetben és az igazság kutatásában | 419 |
A Mózes szavaiban megtalálható igazságra gondolt | 420 |
A Szentírás igazi értelmét a Szentlélek tárja föl nekünk | 421 |
Istenhez könyörög, mert Isten jósága őt is oltalmazza | 422 |
Isten jóságából léteznek és tökéletesülnek a teremtett dolgok | 423 |
Minden az Isten kegyelméből van | 424 |
Isten a teremtett dolgokra nem szorul | 425 |
Az Isten Háromsága a Teremtés Könyvének első szavaiban megmutatkozik | 426 |
Miért mondja az Írás, hogy Isten Lelke lebegett a vizek fölött | 427 |
A Szentlélek munkáiról | 428 |
Csupán Isten elégséges az értelmes teremtmény boldogságához | 429 |
Miért csak a Szentlélek lebegett a vizek fölött | 430 |
Isten ajándékából van minden | 431 |
A Szentháromság jelképei az emberben | 432 |
A világ teremtése az egyház alapítását jelképezi | 433 |
Az ember megújítása nem tökéletes, amíg itt él a földön | 434 |
A hit és a remény erősít meg minket | 436 |
A boltozat és a felső vizek allegorikus magyarázata | 438 |
Csupán az Isten ismeri magát teljes mivoltában | 440 |
A Teremtéstörténet további allegorikus fejtegetése | 441 |
A Teremtéstörténet folytatólagos magyarázata | 442 |
Folytatás | 445 |
A csúszómászók és a szárnyasok jelképes magyarázata | 447 |
A Teremtéstörténet folytatólagos fejtegetése | 449 |
A Teremtéstörténet következő részének magyarázata | 452 |
A keresztény ember ítélkezéséről | 454 |
Miért áldotta meg Isten az embert a halakkal és a madarakkal együtt, és miért nem áldotta meg a többi állatot? | 457 |
A teremtéstörténet gyümölcseinek magyarázata | 460 |
Élvezet és haszon származik a felebarátnak juttatott jócselekedetekből | 462 |
Mit jelentenek a halak és a tengeri szörnyek? | 465 |
"És látá az Isten, hogy mindaz, amit alkotott, felette jó volt" | 466 |
Hogyan kell értenünk: nyolcszor látta az Istent, hogy jók a művei? | 466 |
Manicheus hóbortok | 467 |
A jámbor embereknek ugyanaz tetszik, ami az Istennek is tetszik | 468 |
Isten műveinek összefoglalása | 470 |
A Teremtés történetének rövid megismétlése | 471 |
A mindenség teremtésének jelképes magyarázata | 472 |
Békességet könyörög | 473 |
Miért nem követi este a hetedik napot? | 474 |
Mikor pihen majd bennünk az Isten? | 474 |
A teremtett dolgokat másképpen látja az Isten és másképpen az ember | 475 |
Utószó - A személyiség születése (Írta Redl Károly) | 476 |