Dialogus de humanae vitae conditione et toleranda corporis aegritudine, azaz Aurelius Brandolinus dialógusa az emberi sorsról és a testi betegség elviseléséről

Előszó

Főtisztelendő Gerendi Miklósnak, az isteni tudomány doktorának, Erdély püspökének, a Római Birodalom, Magyarország, Csehország, stb. királyi tanácsosának, az igen tisztelt úrnak, az erdélyi Besztercéből való Brenner Márton meleg üdvözletét küldi.
Nagyrabecsült főpásztor, bevallom, tartok attól, hogy nem veszik tőlem jó néven, sőt egyenesen vétkemül róják fel, hogy ilyen időkben új könyveket bátorkodom kiadni, annál is inkább, mert sokaknak az a véleménye, hogy a könyvkiadás terén, immár évek óta, súlyos bűnöket követnek el. Sok szerzőcskét, akik mostanság írták, mit tudom én milyen irományaikat, arcátlanul vagy nem eléggé körültekintően kiadnak, műveiket az egekig dicsérik, mindenkire rátukmálják mint olyan műveket, melyeket sürgősen és haladéktalanul el kell olvasni. A tiszteletreméltó és komoly szerzőket pedig, kiknek olvasása műveli a szellemet és minden tekintetben hasznos, elhanyagolják. Ezért aztán, azt kell látnod, hogy a tiszteletreméltó szerzőket kevesen olvassák, a rosszakat viszont csaknem mindenki. Ennek tulajdonítható az, hogy még a tudós férfiak sem merik kiadni könyveiket, melyek egyébként az utókor figyelmére is méltók lennének. És ennek tudható be, hogy nem hozhatják nyilvánosságra műveiket anélkül, hogy gáncsoskodás ne érje őket. Bár a könyvkiadók véleményétől, vagy hogy az igazat megvalljam, a cenzúrától borzadtam, nagy nehezen elhatároztam, hogy ezt a kiváló könyvecskét, melyre néhány évvel ezelőtt nagy szerencsémre rábukkantam, végre-valahára kiadom. Vissza