Aulus Persius Flaccus szatírái latinul és magyarul

Fülszöveg

Először jelenik meg a mai olvasó számára is élvezető fordításban Aulus Persius Flaccus, a fiatalon elhalt nagy tehetségű római szatíraíró életműve. Az író, aki a római császárkorban i. sz. 34-62-ig élt, rendkívül tömör, az egyes részletekben ma is meglepően újszerűnek ható szatíráiban finom gúnnyal bírálja a kor fonákságait, ferde irodalmi ízlését, a babonát, pénzhajhászást. Félrevonulva, viszonylagos nyugalomban szemlélte a rohanó, nyüzsgő kort, amelynek lázával szembeállította a sztoikus élet eszményeiben hívő, belső békére törekvő, kiegeynsúlyozott lélek nyugalmát. De még azokban a szatíráiban is, ahol szellemes gondolatmenettel ezeket az eszményeit fejti ki, az elmélkedéseket hol egy tömören és elevenen megragadott iskolai jelenet, hol egy nyugalmat kereső és érzékeny ember szemével megfigyelt tájkép tarkítja. Bár az idő, a korai halál nem engedte meg, hogy sokat csiszolgatott életművét kiérlelje, bizonyos mértékben éppen képeinek fiatalos kuszasága; zsúfoltsága, az őszinte emberi eszményekbe, kapcsolatokba vetett fiatalos bizalom ereje ad művének sajátos bájt, vonzóerőt s - úgy érezzük - mondernséget.
A művet a fordító, Muraközy Gyula gondos jegyzetei kísérik. Az előszóban Horváth István Károly hitelesen megrajzolt képet ad Persius művészetéről, koráról és hozzásegíti a mai olvasót a római költő szatíráinak teljesebb megértéséhez és élvezetéhez. Vissza