"Attikai éjszakák" I.

Tartalom

A fordítók előszava 5
A. Gellins életrajza 7
Előszó 17
ELSŐ KÖNYV.
I. fejezet. - Plutarchus véleménye Pythagoras bölcsésznek Hercules testi nagyságának megállapítására vonatkozó elméletéről 28
II. fejezet. - A híres Heródes Atticus alkalomszerű idézete a stoicus Epictetusból egy hányaveti, dicsekvő ifjúra, ki csak színleg volt a bölcsészet követője; e szavakkal szokta maga Epictetus elmésen megkülönböztetni a valódi stoicusoktól azon fecsegő ingyenélők csapatát, a kik magukat csak nevezik stoicusoknak 24
III. fejezet. - Milyen furfangot eszelt ki (tervet szőtt) a lacedaemoni Chilo egy barátja megmentésére; továbbá mily körültekintően és mily gonddal kell megfontolni, ha vajjon barátaink érdekében szabad-e bármikor törvénysértést követnünk el; s mit mond e tárgyra nézve Theophrastus és Cicero ? 26
IV. fejezet. - Mily finoman és éleselméjűleg kutatta ki Antonius Julianus Marcus Tulliusnak egy beszédéből a benne rejlő elmés álokoskodást, a mely egy tőle elmagyarázott szóból származott 32
V. fejezet. - Mennyire szemére hányták Demosthenesnek, hogy testét és ruházatát nagy gonddal ápolta s mily rossz hírbe keverték keresett tisztaságáért; s úgyszintén hogy rótták meg Hortensiust ép ezért s hogy illették Dionysia tánczosnő gúnynévvel a miatt, hogy előadása közben a színészek taglejtését utánozta 34
VI. fejezet. - Metellus Numidicus censor szavai a népet nősütésre buzdító beszédéből; miért támadták meg e beszédet és e támadással szemben hogy védelmezték? 35
VII. fejezet. - Cicero Verres ellen tartott 5-ik beszédének ezen szavaiban: «hanc sibi rem praesidio sperant futurum» (=azt hitték, ennek birtoka oltalmukra lesz) se írás, se nyelvhiba nincs s tévednek azok, kik a helyes szöveget megrontják s «futuram»-ot írnak; aztán egy más Cicero féle kifejezés, a melyet, habár helyesen van írva, tévesen megváltoztatnak; végül egy pár szó azokról az ósdiságokról, melyeket Cicero az irály zengzetessége és arányossága érdekében keresve keresett 37
VIII. fejezet. - Egy, Sotion bölcsész könyvében olvasható, Lais rimára és Demosthenes szónokra vonatkozó történet 40
IX. fejezet. - Micsoda eljárás és sorrend érvényesült a pythagoristáknál a bölcsészet tanításában, s meddig kellett ott kinek-kinek, mint hallgatónak, tanulnia? 41
X. fejezet. - Mily szavakkal rótt meg Favorinus egy szerfelett régiesen és ósdiasan beszélő ifjút? 43
XI. fejezet. - A híres Thucydides szerint a lacedaemonok a csatában nem trombitát, hanem fuvolát használtak; erre vonatkozó saját szavai; továbbá Herodótus azt állítja, hogy Alyattes király környezetében hárfás nőket tartott; végül egy pár szó Gracchus népgyűléseken használt sípjáról 44
XII. fejezet. - A lányokat Vesta szüzeknek hány éves korukban, mily családból, micsoda szokás, miféle szertartások és mily vallási ténykedés szerint s mily névvel választotta be a pontifex maximus, s beválásuk esetén, rögtön mily jog birtokába jutottak; továbbá, hogy Labeo szerint oly egyéntől nem örökölhettek, ki végrendelet nélkül halt meg, s viszont ő tőlük sem örökölhetett senki, ha végrendeletet nem tettek 47
XIII. fejezet. - Az a philosophiai kérdés, hogy mi a helyesebb a magunkra vállalt megbízatásban: teljesen úgy cselekedni, a mint megbízatásunk szól, vagy néha el is térhetünk tőle, ha véleményünk szerint ezzel megbízónknak inkább használunk; az ezen kérdés feletti különféle vélemények 50
XIV. fejezet. - Mit mondott és mit tett a dicsőségben és nagy tettekben gazdag, de az anyagi javakban szegény C. Fabricius, midőn a samnitok neki, mint szegény embernek, nagy tömeg aranyat akartak ajándékozni? 52
XV. fejezet. - Mily otromba és gyűlöletes hiba a hiú és üres fecsegés, s mily sok alkalommal sújtották ezt megérdemlett büntetéssel kiváló görög és római férfiak 53
XVI. fejezet. - Quadrigarius 3-dik Évkönyvének ezen szavai: «ibi mille hominum occiditur» nem merészen, sem költői szabadsággal, hanem határozott és helyes grammatikai szabály szerint vannak írva 56
XVII. fejezet. - Mily lelki nyugalommal tűrte Socrates feleségének szenvedhetetlen természetét; ezzel kapcsolatban mit mondott Varró a férj kötelességéről? 58
XVIII. fejezet. - Hogy M. Varró az emberi dolgokról irt művének 14-ik könyvében mesterét, L. Aeliust megrójja hibás szószármaztatásáért; s hogy ő maga ugyanezen művében a «fur»
szót hibásan származtatja 50
XIX. fejezet. - A Sibylla-féle könyvek és Tarquinius Superbus király 60
XX. fejezet. - Mit neveznek a mérnökök -nak (síknak), (testnek), -nak (koczkának) s -nak (vonalnak); s mind e fogalmakat hogy fejezik ki latinul? 61
XXI. fejezet. - Julius Hyginus határozottan vitatja, hogy olvasott egy a költő családjának birtokában levő Vergiliusi szöveget s abban így volt ez a rész : «et ora Tristia temptantum sensus torquebit amaror» (a kóstolók arczát szomorúvá torzítja a keserű íz), nem pedig mint közönségesen olvassák: «sensus torquebit amaro» 62
XXII. fejezet. - Vajjon helyes és latinos-e az a védő ügyvédi szólás, hogy: ő fölös azoknak, a kiket véd (superesse se iis, quos defendit); e kifejezés tulajdonképeni jelentése 63
XXIII. fejezet. - Ki volt Papirius Praetextatus; mi okból kapta ezt a melléknevet; és ez az egész rávonatkozó jóízű történet 67
XXIV. fejezet. - Három régi költőnek: Naeviusnak, Plautusnak és Pacuviusnak sírkövükbe vésett, önmaguk készítette sírfelirata 68
XXV. fejezet. - Micsoda szavakkal határozta meg M. Varro a fegyverszünetet (indutiae); egyszersmind tüzetesebb vizsgálása e szó jelentésének 69
XXVI. fejezet. - Hogyan válaszolt Taurus azon kérdésünkre, hogy a bölcs haragudhatik-e? 71
MÁSODIK KÖNYV.
I. fejezet. - Hogy szokta a bölcs Socrates testét a türelemben gyakorolni, s mily önmérsékletet tanúsított? 73
II. fejezet. - A tisztelet adásban micsoda szabálynak és figyelemnek kell érvényesülni az atya és fiú közt, az asztalnál és a leülésnél és akár a családi, akár a nyilvános életben előforduló hasonló esetekben, ha a fiúk állami hivatalt viselnek, atyjuk pedig magán ember; Taurus bölcsnek vizsgálódása e kérdést illetőleg ; egy példa a római történelemből 74
III. fejezet. - Micsoda szabálynál fogva szúrják közbe a régi írók némely igéknél és névszóknál a h betűt, a mi tulajdonképen hehezet 75
IV. fejezet. - Gavius feljegyzése a bírói vizsgálat egyik fajáról: a divinatio-ról (ihletés, vádló kijelölés); mit mondanak mások ugyane kifejezés létrehozójának? 76
V. fejezet. - Favorinus bölcsész szeretetre méltó s jellemző véleménye a Plató és Lysias előadásmódja közti különbségről 77
VI. fejezet. - Mely szavakról mondják, hogy Vergilius gondatlanul és hanyagul használta; s mit kell ezeknek hibás állítására válaszolni? 78
VII. fejezet. - A gyermekeknek atyjok iránti kötelességéről; vélemények e kérdést illetőleg az arról szóló és azt vitató bölcsészeti könyvekről, hogy vajjon az atya minden parancsának kell-e engedelmeskedni 82
VIII. fejezet. - Mily kevéssé illeti meg Epicurust az a megrovás, a mivel Plutarchus egy következtetésének felállításáért illette? 84
IX. fejezet. - Mily feltűnő rosszakarattal támadta meg ugyancsak Plutarchus Epicurusnak egy más kifejezését? 85
X. fejezet. - Mit jelent a «favisae capitolinae» (capitoliumi földalatti raktárak); mit válaszolt M. Varro Servius Sulpiciusnak, a ki ebben a dologban kérdést intézett hozzá? 86
XI. fejezet. Sok említésre méltó dolog Sicinius Dentatusról, a kiváló harczosról 87
XII. fejezet. - Solonnak egy okos és megfontolt törvénye, a mely első tekintetre helytelennek és igazságtalannak látszik ugyan, de közelebbről nézve egészen hasznos és előnyös mentő eszközül tűnik fel 87
XIII. fejezet. - A régiek, ha egy fiúról, vagy egy leányról szólottak is, a «liberi» (gyermekek) többes számú nevet használták 89
XIV. fejezet. - Hogy M. Cato: «A száműzött Tiberius ellen czímű művében «i» betűvel mondja e kifejezést: «stitisses vadimonium» (megjelentél volna a törvényszék előtt), nem
pedig: «stetisses»; ennek a kifejezésnek indokolása 90
XV. fejezet. Mily nagy tiszteletet tanúsítottak hajdanta az öregkor iránt? Miért ment át később e megtiszteltetés a férjekre és családapákra? Ezzel kapcsolatban egy pár szó a Juliusi törvény 7-ik czikkéről 90
XVI. fejezet. - Hogy rótta meg Sulpicius Apollinaris Caesellius Vindexet egy Vergiliusi részlet fejtegetéséért? 91
XVII. fejezet. - M. Cicero észrevétele némely előljáró sajátságáról; egyszersmind vizsgálódás ezen észrevétele fölött 93
XVIII. fejezet. - Hogy a Socratest követő Phrodo és sok más nevezetes ember szolgaságban sínylett 94
XIX. fejezet. - A «rescire» ige mit jelent és mi a tulajdonképeni jelentése? 95
XX. fejezet. - A ma közönségesen használt «vivaria» (vadaskerti kifejezéssel a régiek nem éltek; mit használt e helyett V. Scipio a néphez tartott beszédében s mit mondott helyette M. Varro a gazdálkodásról irt művében? 97
XXI. fejezet. A görög , vagyis a mi «septentriones»-nek nevezett csillagzatunk jelentése és eredete (szekér, vagy nagy medve, vagy hetes csillagzat, gönczölszekér) 98
XXII. fejezet. - Az iapyx és más egyéb szelek neve és iránya Favorinus beszéde alapján 100
XXIII. fejezet. - Egy Menander után Caeciliustól feldolgozott Plocium (nyakláncz) cz. vígjáték egyes helyeinek vizsgálata és bírálata 103
XXIV. fejezet. - A régi takarékosság s a régi fényűzés elleni törvények 107
XXV. fejezet. Mit neveznek a görögök «analogia»-nak és mit ezzel szemben «anomalia»-nak? 110
XXVI. fejezet. - M. Fronto és Favorinus beszélgetési; a különféle színekről s azoknak görög és latin neveiről; egyszersmind miféle szín a spadix? 111
XXVII. fejezet. - T. Castricius véleménye Sallustius és Demosthenes azon szavairól, melyekkel emez Fülöpöt, amaz Sertoriust irta le 114
XXVIII. fejezet. - Nem bizonyos, hogy földrengés alkalmával mely istennek kell áldozni 115
XXIX. fejezet. - A phrygiai Aesopus egy említésre méltó meséje 117
XXX. fejezel. - Mit észleltek a tengeri hullámok mozgását illetőleg, hogy az más meg más a szerint, a mint déli vagy északi szél fú 119
HARMADIK KÖNYV.
I. fejezet. - Mi alapon állítja Sallustius, hogy a kapzsiság nem csak a férfias lelkületet, hanem a testet is satnyává teszi? 120
II. fejezet. - M. Varro szerint melyik nap azoknak születésnapja, kik az éj hatodik órája (éjfél) előtt vagy azután születtek; egyszersmind a polgári napok tartamáról, határpontjairól, s hogy ezt, a hány nép, annyiféleképen osztotta be; végül Q. Mucius feljegyzése arról az asszonyról, ki törvényesen nem válhatott el férjétől, minthogy a polgári évre vonatkozó rendeletet figyelmen kívül hagyta 122
III. fejezet. - Plautus vígjátékainak felismerése és kipuhatolása, minthogy az ő neve alatt vegyesen fordulnak elő igaziak és nem igaziak; egyszersmind hogy Plautus és Naevius
fogságukban színdarabokat írtak 125
IV. fejezet. - Hogy P. Africanus s azon kor több kiváló embere állukat és arczukat ősi szokás szerint már az öreg kor kezdete előtt borotváltatták 127
V. fejezet. - Arcesilaus bölcsnek egy szemeivel és testével bujálkodási bűnre és elpuhultságra valló emberre tett éles és csintalan megjegyzése 128
VI. fejezet. - A pálmafa sajátságos erejéről, hogy ha levágják s rá súlyokat raknak is, ismét fölegyenesedik 128
VII. fejezet. - Egy, az évkönyvekből vett, Q. Caedicius hadi tribünről szóló történet; s M. Cato Őstörténetének pár szava, melyekkel e Caedicius vitézségét a spártai Leonidaséhoz hasonlítja 129
VIII. fejezet. - C. Fabricius és Q. Aemilius consuloknak Pyrrhus királyhoz intézett, Q. Claudius történetírótól megörökített levele 131
IX. fejezet.- Mi volt az a közmondás: «Seius lova» s milyen a színük a «spadices»-nek (pej) nevezett lovaknak; e szó (spadix) eredete 132
X. fejezet. - A hetes számnak sok természeti jelenségben bizonyos befolyását és jelentőségét észlelték; M. Varro tüzetes értekezése erről a «Hetek» (hebdomades) czímű művében 134
XI. fejezet. - Mily jelentéktelen érveket hoz lel Accius színi jegyzékeiben annak bizonyítására, hogy Hesiodus Homerusnál előbb élt? 136
XII. fejezet. - Az igen sokat és mohón ivó embert a nagytudományú P. Nigidius egy új és csaknem elképzelhetetlen szóval «bibosus» (iszákos)-nak mondja 137
XIII. fejezet. - Hogy Demosthenes ifjú korában, mikor még Plato tanítványa volt, véletlenül Callistratus szónokot egy népgyűlésen szónokolni hallván, ebhez szegődött hallgatóul 138
XIV. fejezet. - Az, a ki így beszél: «dimidium librum legi» (a könyvet félig olvastam), vagy: «dimidiam fabulam audivi» (a történetet félig hallottam), vagy más ily kifejezést használ, hibásan beszél; M. Varro véleménye e hiba okáról; egy régi író sem használta e kifejezéseket így 138
XV. fejezet. - Könyvek bizonyítják és a szájhagyomány is állítja, hogy a váratlan nagy öröm sok embert rögtön megölt, mivel lelkük a hirtelen meglepetésben e nagy és szokatlan indulat erejét nem bírta kiállani 141
XVI. fejezet. - Az orvosok és bölcsészek mily különbözőnek mondják az asszonyi szülés időpontját, egyszersmind a régi költők erre vonatkozó véleményei, sok egyéb meghallgatásra és emlékezetre méltó dologgal; Hippocrates orvosnak erre vonatkozó szavai «A táplálkozásról» czímű művéből 145
XVII. fejezet. - Kiváló férfiak feljegyzése szerint Plato a pythagoreus Philolausnak 3 könyvét s Aristoteles Speusippusnak egy pár rövidke értekezését hihetetlen árért vásárolta meg 146
XVIII. fejezet. - Mit értünk a «pedarii senatores» kifejezésen, s miért nevezték a senatorokat így; mi az eredete a consulok hagyományos rendeletében következően hangzó szavaknak: «a senatorok, kiknek a tanácsban szavazati joguk van» 147
XIX. fejezet. - Mi alapon lehet Gavius Bassus szerint valakit «parcus» (takarékos)-nak nevezni, s mi ennek a szónak az eredete; hogy gúnyolta ki Favorinus Bassus ezen nézetét< 148
NEGYEDIK KÖNYV.
I. fejezet. - Favorinusnak egy socratesi módszer szerint folytatott társalgása egy igen nagyképű nyelvésszel; egyszersmind e társalgás folyamán felkerül, hogy mily szavakkal határozta meg Q. Scaevola a «penus»-t; hogy hibáztatták s rótták meg e meghatározást? 150
II. fejezet. - Miben különböznek a «morbus» (betegség) és a «vitium» (testi fogyatkozás) egymástól; micsoda jelentésük van e szavaknak az aedilisi rendeletben; s vajjon a herélt
férfi és a meddő nők visszautasíthatók-e; erre vonatkozólag több különféle vélemény 154
III. fejezet. - Rómában Carvilius elválása előtt hozomány miatt semmiféle perlekedés nem volt; egyszersmind mit jelent tulajdonképen a paelex (ágyas), s honnan ered? 156
IV. fejezet. - Mit jegyzett fel Servius Sulpicius a hozományról írott művében a régi eljegyzéseknél követett jogi rendelkezésről és szokásról? 157
V. fejezet. - Egy, az etruszk jósok megbízhatatlanságáról szóló történet, s hogy ezért a római gyermekek városszerte ezt a verset énekelték: «A rossz tanács leginkább - ki adja -
annak árt» 158
VI. fejezet. - Egy régi tanácshatározatban található szavak, melyekkel azt rendelték el, hogy ha a Marsnak szentelt lándzsák a szentélyben megmozdulnak, nagyobb áldozati barmokkal mutatandó be engesztelő áldozat; egyszersmind a «hostiae succidaneae» s úgyszintén a «porca praecidanea» megmagyarázása; mit nevezett Ateius Capito praecidaneae ünnepélynek? 159
VII. fejezet. Valerius Probus nyelvésznek egy Marcollushoz, némely pun szó hangsúlyozására vonatkozólag írt levele 161
VIII. fejezet. - Hogy nyilatkozott C. Fabricius Cornelius Rufinusról, a kit, noha lelke mélyéből gyűlölt, mégis consulnak jelöltetett? 161
IX. fejezet. - Mit jelent tulajdonképen a «religiosus»; s micsoda jelentésbeli változáson ment keresztül; végül Nigidius Figulus «Magyarázatai»-nak ide vonatkozó szavai 162
X. fejezet. - Mit határoztak a tanácsban való véleménynyilvánítás sorrendjére nézve ? C. Caesar pörlekedése M. Catoval a tanácsülés alatt, mivel ez utóbbi beszédével a napot lopta 165
XI. fejezet. Mily nagyon valószínű dolgot örökített meg Aristoxenus Pythagorasról; úgyszintén Plutarchus ugyanígy mit jegyzett fel ugyancsak Pythagorasról? 166
XII. fejezet. - Régi írásokban található híres erkölcsbírói megrovások és büntetések 168
XIII. fejezet. - Hogy bizonyos fuvolahangok gyógyító hatással bírnak a csípőbántalmakra 169
XIV. fejezet. - Hostilius Mancinus aedilis és Manilia kéjhölgy története; rnily szóbeli rendeletet hoztak a tribünök, mikor Manilia hozzájok felebbezett? 169
XV. fejezet. - Egy, a Sallustius történelmében előforduló gondolat védelme, a mely gondolatot ellenfelei rosszakaratúlag megtámadtak és kárhoztattak 170
XVI. fejezet. - Egyes főnevekről, melyeket M. Varro és Nigidius a mindennapi nyelvszokás ellenére ragoznak; egyszersmind több ilyen szónak régi példákkal való megvilágítása 171
XVII. fejezet. - Egyes igék elébe tett s hosszan és nyújtva ejtett elöljárók idegenszerűeknek és esetleneknek látszanak; ennek több példával és okkal való bizonyítása 173
XVIII. fejezet. - Az évkönyvek egyes említésre méltó adatai az öregebb P. Africanusról 175
XIX. fejezet. - Mit jegyzett föl M. Varro «Elmés ötletei»-ben a kis gyermekek táplálásának mérsékléséről? 177
XX fejezet. - Hogy büntették az erkölcsbírók azokat, a kik előttük alkalomszerűtlenül élczeltek; s hogy egy szemük előtt ásító emberen már-már végrehajtották a büntetést 177
ÖTÖDIK KÖNYV.
I. fejezet. - Mennyire megrótta és helytelenítette Musonius bölcs azt, hogy a bölcsészt előadás közben hallgatói zajongva és elragadtatásukban tombolva éljenezzék 179
II. fejezet. - Nagy Sándor király Bucephalus nevű lova 180
III. fejezet. - Mi adta Protagorasnak állítólag az első ösztönt és okot a bölcsészeti tudományokkal való foglalkozásra? 181
IV. fejezet. - A közönséges emberek előtt ismeretlen, de a tudósoktól sok helyütt alkalmazott «duo (et) vicesimo» kifejezés 182
V. fejezet. - Mily csípős tréfával válaszolt Antiochus királynak a pun Hannibal? 183
VI. fejezet. - A katonai koszorúkról; mi az a diadalmeneti-, ostrom-, polgári-, bástyás-, tábori-, hajós-, kisebb diadalmenetiés olajgalyas koszorú? 183
VII. fejezet. - Mily szellemesen magyarázza s származtatja Gavius Rassus a persona (álarcz) szót? 186
VIII. fejezet. - Vergilius egy Julius Hyginus nyelvésztől hibáztatott versének igazolása, egyszersmind a lituus szó magyarázata és eredete 187
IX. fejezet. - Croesus néma fiának története Herodotus művei alapján 188
X. fejezet. - A görögül -nak s latinul reciprocanak (visszatérő) nevezett következtetési alakzat 189
XI. fejezet. - Biasnak a házasságra vonatkozó következtetése nem tekinthető -nak 191
XII. fejezet. - A rómaiak Diovis és Vediovis istennevei 192
XIII. fejezet. - A rangfokozat udvarias betartása a régi római szokások szerint 194
XIV. fejezet. - A tudós Apion Plistonices feljegyzése, hogy Rómában szemtanúja volt, miképen ismerték fel egymást egy oroszlán és egy ember, kik már régebben ismerősei
voltak egymásnak 196
XV. fejezet. - A bölcsészek különféleképen vélekednek arról, hogy a hang test-e, vagy test nélküli 199
XVI. fejezet. - A látóképességről és a látás előidéző okairól 200
XVII. fejezet. - Miért tartják a közvetlen Calendae, Nonae és idus utáni napokat gyásznapoknak (szerencsétlen); s miért félnek sokan a Calendae, Nonae és Idus előtti 4-iktől is, mint valami rossz jelentőségűtől ? 200
XVIII. fejezet. - Miben és mennyiben különbözik a történet fogalma az évkönyvekétől; Sempronius Asellio «Hadi tettek» cz. műve első könyvének erre vonatkozó szavai 201
XIX. fejezet. - Mi az adoptatio (örökbefogadás) s az arrogatio, miben különböznek egymástól, továbbá, hogy hangzanak az örökbefogadónak ily alkalommal, a gyermekek örökbefogadásánál a néphez intézett szavai? 203
XX. fejezet. - Micsoda latin szót képzett Sinnius Capito a soloecismus jelölésére; hogy nevezték azonban ezt a fogalmat a régi latinok s hogyan határozta meg ugyancsak Sinnius Capito? 205
XXI. fejezet. - A ki pluria-t, compluria-t és compluriens-t mond, helyes latinsággal, nem helytelenül beszél 205
HATODIK KÖNYV.
I. fejezet. - Az évkönyvek egyes csodálatos leijegyzései az idősebb P. Africanusról 207
II. fejezet. - Caesellius Vindexnek egy szégyenletes, az «Ósdi kifejezések» cz. művében található tévedése 209
III. fejezet. - Mit rótt meg Tiro Tullius, Cicero szabadosa M. Catonak a rodusiak erdekében, a tan ács előtt tartott beszédében, s válasz erre a támadásra 211
IV. fejezet. - Mily rabszolgákról mondja Cadius Sabinus jogi író, hogy eladatásuk alkalmával kalapot szoktak viselni; hogy adja ennek okát? Továbbá mily rabszolgák kerültek ősi szokás szerint vásárra: «koszorú alatt», s mit jelent ez a «sub corona» (koszorú alatt) kifejezés? 221
V. fejezet. - Polus színész emlékezetes története 224
VI. fejezet. - Mit jegyzett fel Aristoteles az egyes érzéki szervek természet szerinti hiányáról 222
VII. fejezet. - Vajjon az «affatim», valamint az «admodum» szavak első szótagja éles hangsulylyal ejtendő-e; egyszersmind alapos vizsgálódások más szavak hangsúlyáról 223
VIII. fejezet. - Egy csaknem hihetetlen történet egy delphinnek egy gyermek iránt, mint szerelme tárgya iránt nyilvánított szerelméről 225
IX. fejezet. - Sok régi író így képezte az egyes végzett jelen alakokat: «peposci» (kértem), «memordi» (megharaptam), «pepugi« (megszúrtam), «spepondi» (megígértem) és «cecurri» (futottam), még pedig a görög szabály mintájára, nem mint a későbbi szokás használatba vette, az első szótagban «u» vagy «o» betűvel; azonkívül az az észrevétel, hogy tudós és híres írók a «deseendo» (leszáll) igétől nem descendi-t, descendidi-t mondtak a végzett jelenben 226
X. fejezet. - Hogy az «ususcapio» (elévülés útján szerzett birtokjog) szót az alanyesetben egy szóvá vonva használják s hogy ugyanily szóalakban a «pignoriscapio»-t (zálogolás)
szintúgy egybevonva mondjuk 228
XI. fejezet. - Hogy sem a levitas, sem a nequitia nem a közbeszédben használt értelemmel bírnak 229
XII. fejezet. - A hosszú ujjú tunikákról (alsó ruha); hogy ezek használatát P. Africanus, Sulpicius Gallusnak szemére vetette 231
XIII. fejezet. - Melyik polgárt nevezi M. Cato «classicus» s melyiket az «infra classem»kifejezéssel 232
XIV. fejezet. - A három szónoki előadásmód s az athéniektől a római tanácshoz követségbe küldött három bölcs 232
XV. fejezet. - Mily szigorúan jártak el az ősi törvények a tolvajokkal szemben; s mit jegyzett föl Mucius Scaevola a valakinek megőrizni vagy kölcsönbe adott dolog használatáról? 234
XVI. fejezet. - M. Varro az «Eledelekről» czímű szatírája egy helyének kivonata a külföldi élelmi czikkekről: egyszersmind Euripides egy pár, az inyenczek féktelen torkosságát korlátozó verse 234
XVII. fejezet. - Egy gőggel és tudatlansággal tolt nyelvésszel folytatott társalgás az «obnoxius» szó jelentése és eredete felől 230
XVIII. fejezet. - Mily szigorúan megtartották és megőrizték a rómaiak az eskü szentségét; egyszersmind a Hannibáltól megesketett és Rómába követségbe küldött tíz fogolyról 238
XIX. fejezet. - Egy az évkönyvekből idézett történőt a Gracchusok atyjáról, a néptribun Tiberius Gracchusról, egyszersmind két fölemlítendő tribuni rendelet szószerinti közlése 240
XX. fejezet. - Hogy Vergilius, mivel a nolaiak vizüket nem bocsátották rendelkezésére, egy verssorából «Nola»-t kitörülve, helyébe «ora»-t tett; egyúttal némely más észrevétel a hangzók kellemes összecsengéséről 241
XXI. fejezet. - Miért jelölik egyazon időpontot a «quoad vivet» és «quoad morietur» kifejezéssel, noha két ellenkező fogalomból származtak 243
XXII. fejezet. - Az erkölcsbírák az elhízott lovagoktól a lovat el szokták venni; s annak a vizsgálása. hogy ez a lovagoknak gyalázatára volt-e. vagy méltóságukon ezzel csorbát nem
ütöttek-e? 243
H ETEDIK KÖNYV.
I. fejezet. Hogy felelt meg Chrysippus azoknak, kik a gondviselés létezését tagadták? 244
II. fejezet. - Ugyancsak Chrysippus hogy bizonyította a végzet hatalmát és kényszerítő erejét, mégis hogy erősítette, hogy minden elhatározásunkban és ítéletünkben szabad akaratunk van? 246
III. fejezet. - Tubero művének egy rengeteg hosszú kígyóról szóló története 249
IV. fejezet. Micsoda ismeretlen történetet jegyzett föl Tubero a carthagoiak fogságába esett Atilius Regulusról: s mit örökített meg Tuditanus is ugyanerről a hadvezérről? 249
V. fejezet. - Hogyan követett el hibát Alfenus jogtudós némely régi kifejezések magyarázatában? 250
VI. fejezet. - Julius Hyginus igazságtalanul és oktalanul rójja meg Vergiliust, hogy Daedalus szárnyainak ezt a jelzőt adja: «praepetes»; egyúttal mit jelent az «aves praepetes» kifejezés, s végül miféle madarakat nevezett Nigidius «inferae»-nek? 252
VII. fejezet. - Acca Larentia és Gaia Taraeia s a mezei testvérek papitestületének eredete 254
VIII. fejezet. - Egyes, említésre méltó följegyzések Sándor királyról és P. Scipióról 255
IX. fejezet. - Egy igen szép történeti elbeszélésre vonatkozó részlet L. Piso évkönyveiből 256
X. fejezet. - Egy történet a Socratest követő Euclidesről, a kinek példájával szokta Taurus bölcsész ifjú hallgatóit a bölcsészet utáni buzgó törekvésre buzdítani 257
XI. fejezet. - Q. Metellus Numidicus egy beszédének szavai, melyeket azért láttam jónak fölemlíteni, mert arra mutatnak reá, hogy miként kell az életben tekintélyünket és méltóságunkat megőrizni 257
XII. fejezet. - Hogy sem a «testamentum», a mint Servius Sulpicius tartotta, sem a «sacellum», a hogy C. Trebatius hitte, nem összetett szavak, hanem az előbbi a «testatio» tőnek tovább képzése, az utóbbi pedig a «sacrum» kicsinyítése 258
XIII. fejezet. - A Taurus bölcsésznél lakomák alkalmával vitatott sympoticae (asztali társalgások)-nak nevezett apró kérdések 250
XIV. fejezet. - A bűnök büntetésénél a bölcsészek három eljárási módot vettek föl; s miért csak kettőt és nem hármat említett ezek közül Plató 261
XV. fejezet. - Vajjon a «quiesco» igében az «e» röviden vagy hosszan ejtendő-e 263
XVI. fejezet. - A deprecor igét Catullus költő szokatlanul ugyan, de mégis találóan és megfelelően használta; ez ige jelentése régi írókból vett példák alapján 264
XVII. fejezet. - Ki alapított legelőször nyilvános olvasó könyvtárt; s mily nagy volt ebben a könyvek száma, Athénben, a perzsáktól szenvedett vereség előtt? 266
NYOLCZADIK KÖNYV.
(Csak a czímek maradtak fenn.)
I. fejezet. - Helyesen vagy helytelenül van-e mondva: hesterna noctu (tegnap éjjel); mit szól a nyelvészeti hagyomány e kifejezéshez; továbbá, hogy a decemvirek (tízes tanács) a
12 törvénytáblán a nox szót használták a noctu helyett 267
II. fejezet. - Micsoda tíz, a görögöktől ugyan használt, de hamisan és idegenszerűen alkalmazott szót mutatott nekem Favorinus, s viszont mely 10, habár egyáltalán nem latinos s a régi írók műveiben nem található, de a köznyelvben közönségesen használt szót soroltam elő neki én is? 267
III. fejezet. - Hogyan és mily keményen támadott meg Peregrinus bölcsész fülem hallatára egy mellette tunyán álló, folyton ásítozó lovagrendű római ifjút. «És tekintete egy folytonosan ásítozóra esett s annak teljesen elfajzott lelki és testi elposványosodására» 267
IV. fejezet. - A nagyhírű történetíró, Herodotus az az állítása, hogy minden megcsonkított fa közül egyedül a fenyő nem hajt soha új hajtásokat, nem egészen helyes; ugyancsak ő az esővízről és a hóról egy nem eléggé megvizsgált kérdést megfejtettként tett közzé 267
V. fejezet. - Mit jelent Vergilius ezen mondása: «Caelum stare pulvere» (az ég porban áll) és Lucilius ezen kifejezése: «pectus sentibus stare» (a mell tövisektől duzzad)? 268
VI. fejezet. - Legkevésbbé som hasznos a feleknek, ha kis viszálykodások után kibékültek, kölcsönösen panaszkodni egymás ellen. Taurus e felől tartott beszéde s Theophrastusnak
egy művéből idézett szavai; mint gondolkodott M. Cicero is a baráti érzelemről; erre vonatkozó szavai 268
VII. fejezet. - Megjegyzések és észrevételek az emlékezet lényegéről és nyilvánulásáról, Aristoteles (az emlékezetről) cz. műve alapján; egyszersmind némely más, részint könyvekből, részint hallomásból vett észrevételek annak túltengéséről vagy elvesztőről 268
VIII. fejezet. - Mire akadtam, mikor Plató egyes helyeit akartam magyarázni és latinra fordítani? 268
IX. fejezet. - Theophrastus bölcsész, egész korának legnagyobb szónoka, pár szót akarván az athéni néphez intézni, valami lámpa-láztól megzavarodva, egy szót se tudott szólani; ugyanez történt Demosthenessel is, mikor Fülöp király előtt beszélni akart 268
X. fejezet. - Mily vitatkozásom volt egy eleusisi városban egy handa-bandázó nyelvészszel, a kinek az ige-időkről s az elemi kérdésekről se volt fogalma, s daczára ennek elvont, homályos kérdésekkel és más ijesztő dolgokkal tudatlan hallgatói lelkét hálóba ejtette, halophantem mendacem velit (a hazug gazembert akarja) 268
XI. fejezet. - Mily jóízűen válaszolt Socrates feleségének, Xantippének, mikor az arra kérte, hogy a Bacchus ünnepek alatt nagyobb költséget fordítsanak lakomára 959
XII. fejezet. - Mit jelent a régi írók művében található: «plerique omnes» (többnyire mindnyájan) kifejezés és hogy ezt látszólag a görögöktől vettük 269
XIII. fejezet. - Hogy az afrikaiaknál használt: «Eupsones» kifejezés nem pun, hanem görög szó 269
XIV. fejezet. - Mily nagy elmeéllel vitatkozott Favorinus bölcsész egy alkalmatlan emberről, a ki némely szavak kétértelműségéről beszólt; egyszersmind egyes, Naevius költőtől és Cn. Gelliustól szokatlanul használt szó; végül P. Nigidius kutatásai némely szó eredetéről 269
XV. fejezet. - Hogyan szidalmazta Laberius költőt és hogy bánt vele C. Caesar; egyúttal ugyanazon Laberius erre vonatkozó versei. Egy említésre méltó kellemes és csodálatos történet a pontusi Heraclides műveiből 269
KILENCZEDIK KÖNYV.
I. fejezet. - Miért írta Q. Claudius Quadrigarius 21-dik évkönyvében, hogy fölfelé hajítani egyenesebben és biztosabban lehet, mint lefelé? 270
II. fejezet. - Mily szavakkal bélyegzett meg Heródes Atticus egy embert, a ki tettetett viselkedésével és öltözetével a bölcsész nevet és annak külsejét bitorolta? 271
III. fejezet. - Fülöp király levele Aristoteles bölcsészhez, újszülött fiát, Sándort illetőleg 273
IV. fejezet. - A vad népek szörnycsodáiról; egyszersmind romlást és pusztulást okozó varázslatokról; s végül oly nőkről, kik hirtelen férfiakká változtak 274
V. fejezet. - Kiváló bölcsészek eltérő nézetei a gyönyör fajáról és természetéről; s Hierocles bölcsésznek Epicurus tanait kárhoztató szavai 277
VI. fejezet. - Az «ago»-tól származott gyakorító ige első szótagja hosszan, vagy röviden ejtendő-e? 278
VII. fejezet. - Az olajfa leveleinek téli és nyári napfordulatkor való megfordulásáról; s hogy ugyancsak ekkor egyes húrok, ha nem is őket, hanem a mellettük levőket ütik meg, azokkal együtt megszólalnak 279
VIII. fejezet. - Feltétlenül áll, hogy a ki sokkal hir, még többnek érzi hiányát; Favorinus bölcsésznek egy erre vonatkozó rövidke, finom gondolata 279
IX. fejezet. - Hogy kell eljárni a hamisítatlan görög kifejezések fordításánál; egyszersmind Homerus azon versei, a melyeket Vergilius, közhiedelem szerint, részben jól és helyesen, részben helytelenül fordított 280
X. fejezet. - Annaeus Cornutus Vergilius azon verseit, melyekben Venus és Vulcanus nemi egyesülését szemérmesen és burkolva írja le, ízetlen és gyűlöletes megrovással szennyezte be 283
XI. fejezet. - Miért kapta Valerius Corvinus a Corvinus nevet? 284
XII. fejezet. - Némely kettős, ellentétes és kölcsönös jelentésben használt szó 285
XIII. fejezet. - Claudius Quadrigarius történeti művének azon szavai, melyekkel egy előkelő római ifjúnak, Manlius Torquatusnak, egy kihivó gall ellenféllel vívott harczát irja le 288
XIV. fejezet. - Hogy ugyancsak Quadrigarius helyesen és latinosan használta mint birtokos esetet e kifejezést: «huius facies»; s példák némely más hasonló szó ily ejtegetésére 289
XV. fejezet. A görögül -nak (megfejthetetlen) nevezett vitás kérdések 292
XVI. fejezet. - A tudós Plinius Secundus figyelmét kikerülte és rejtve maradt előtte egy, a görögül -nak nevezett következtetésben levő hiba 294
JEGYZETEK.
Előszó 295
Első könyv 295
Második könyv 302
Harmadik könyv 306
Negyedik könyv 309
Ötödik könyv 311
Hatodik könyv 314
Hetedik könyv 316
Nyolczadik könyv 318
Kilenczedik könyv 318

Témakörök