Augusztustól augusztusig

Előszó

Részlet a könyvből:
"SÓS LÁSZLÓ észre sem vette, hogy az a zabolátlan hajfürt mindegyre a homlokába csúszik. Csak néha simította félre bal kezével - mintegy megszokásból. Jobbja lagymatagon pihent a horgászbot nyelén. Azt sem kellett tartania. Fűzfagyökéren nyugodott a vízmosta agyagos mart kis kiszögellésében. Zsinórja hosszan elnyúlva mélyedt az Olt zavaros-sárgán tovasikló, átlátszatlan tükre alá. A halak nem haraptak. Talán ha haraptak volna sem tűnik fel Sósnak. A megfeszült zsineget már hosszú negyedórák óta nem emelte ki a vízből. Ha most a hídvégi csendőrőrmester a túlsó part fűzfabokrai mögül figyelné, hamarosan rá is jönne, hogy nem horgászás az, amit csinál. De hogy valójában micsoda, azt maga sem tudja.
Félresimította a haját, és elnézett a folyó fölött. Az okker színű víz fodrozásáról visszafénylett a napsugár. Egy pillantásnyira le is hunyta szürkéskék szemét. Az alacsony part sekélyeiből iszapszag szállt fel, és elkeveredett a zömök törzsű füzek fiatal hajtásainak kesernyés, nyers illatával. Arcát május havának első napjaihoz képest szokatlanul meleg légáramlások simogatták. Az Olt lassan csobogott. A habocskák csobbanásán, a levelek sustorgásán, láthatatlan bogarak zümmögésén túl is mintegy észlelni vélte a széles legelő, a falu hangjait, sőt még a gőzmalmon túl felépült ideiglenes műhely szerszámgépeinek zaját is. Már régóta vágyott egy ilyen fél-nyugalmas délutánra. Szeretett volna gondolatai közt rendet teremteni. Az eltelt másfél esztendő alatt nemigen hagytak neki időt erre. Sem az emberek, sem az események." Vissza