Előszó
Feladatgyűjteményünk a hozzá tartozó 90 perces kazettával együtt azt a nem túl nagy választékot szeretné bővíteni, amely a hallás utáni értést gyakoroltató anyagok piacán áll rendelkezésre.
Legfőbb újdonsága, hogy eltérve kissé az általános gyakorlattól, a kazetta nem kizárólag az irodalmi német, a „Bühnensprache" kiejtését mutatja be, hanem ízelítőt ad kiejtési variánsokból. A német nyelv tanulása során ugyanis előbb-utóbb mindenki találkozik azzal a jelenséggel, hogy az egy nyelv nemcsak számtalan kultúrát tartalmaz, egymástól nagymértékben eltérő szokásokkal és kifejezésmóddal, de a kiejtési változatok is annyira különböznek, hogy ez olykor megakadályozza a beszéd értését. Az irodalmi nyelvhasználat artikulációra vonatkozó „normája" a „szelídített dialektus", olykor ennek követése és értése is nagy nehézségeket okoz a németül tanulóknak. Ezért nem dialektusszövegek, hanem - a köznyelvi ejtéshez hasonlóan - dialektus ejtéselemekkel színezett „Hochdeutsch" szövegek hallhatók a kazettán.
A kazetta bemondói a német nyelvterület négy különböző részéről származnak. Berlini bemondónk, Jörg Buschmann, egy északnémet, klasszikus irodalmi kiejtést, az ulmi Hans Mendler a „szelídített" sváb kiejtési variánst mutatja be, Sylvia Haumann Grazból „irodalmi osztrák" kiejtéssel beszél, Daniel Kaeser pedig „svájci" kiejtéssel. Szándékosan csak a kiejtésre vonatkozó ún. „standardvariánsokat" (Ammon) engedélyeztük, az egyes dialektusok szókincsbeli, grammatikai, idiomatikus különbségeire nem tértünk ki. Arra törekedtünk, hogy bemondóink a „Büchnensprache"-t csak oly mértékben keverjék saját dialektusuk artikulációs elemeivel, hogy ez ne menjen a megértés rovására.
Így ebben is teljesítettük a szakirodalom által a hallás utáni értést vizsgáló szövegekkel szemben támasztott követelményeket:
- témájuk ne legyen idegen a mindennapi élettől,
- váltsanak ki érdeklődést,
- ne haladják meg az átlagos emlékezőtehetség terhelhetőségét (1. Harald Weinrich elmélete a „Langzeitgedächtnis" és a „Sprachgedächtnis" kapcsolatáról), s így erősítsék a globális értést,
- felépítésük (az előbbiek érdekében) legyen logikusan követhető,
- a beszélők artikulációja legyen érthető.
Vissza