Audubon és a korai amerikai művészet

Előszó

Az amerikai művészet maradandó vonásai a XIX. századi festészetben alakultak ki, amikor az ország életének és erejének ábrázolása volt a fő cél. Ekkor számos történelmi téma bukkant fel újra. Az amerikaiak - vagy ők maguk, vagy őseik -, akik Európa társadalmi, gazdasági, vallási vagy szellemi kötöttségeiből menekültek, megörökítették alkotásaikban azt a folyamatot, hogyan sikerült "belakniuk" a gazdaságával és vadságával lenyűgöző Újvilágot.
A XIX. századi festők a korai felfedezők gyakorlatán nőttek fel, akik térképeket készítettek az újonnan felkutatott vidékekről és "képre írták" az indiánokat is. A csodálatos tájak ihlették meg az amerikai Nyugat festőit, például Albert Bierstadtot és Thomas Morant. Az Egyesült Államok felderítése csakhamar befejeződött, de a lelkesültség megmaradt, s néhány festő újabb terepeket keresett magának: az 1860-1870-es években Frederick Edwin Church és Martin Johnson Heade a dél-amerikai hegyekbe zarándokolt, illetve utóbb Church, James Hamilton és William Bradford a sarkvidékre. A telepesek szimbolikus jelentőséggel ruházták fel az indiánokat: ők lettek a nemes vademberek, a vad vidékben is megjelenő nyers erő és természetes szépség megtestesítői. George Catlin és más festők aprólékos gonddal örökítették meg vonásaikat és öltözéküket. A nagy felfedezések iránti vonzalmat tükrözte vissza az, hogy a XIX. századi amerikai festők hatalmas panorámákat komponáltak, amit korábban Európában a drámai események hátteréül alkalmaztak. A festmények egyre nagyobbak lettek, tágult a horizont, érzékeltetve az ország végtelen nyitottságát. E szemléletmód főleg a század második fele alkotóinak, Bierstadtnak, Church-nek és másoknak a munkáiban ismerhető fel, ami majd a XX. század absztrakt expresszionistáinak és popartosainak hatalmas vásznain köszön vissza. Szintén jelentős téma ebben a korban a természeti erők mindenek feletti uralma. Ezt jelképezik például Thomas Cole-nak a Connecticut folyónál festett tájképein a villámsújtott fák.
Amerika első jelentősebb festője, a XVIII. századi John Singleton Coplex tisztes polgárokat ábrázolt nagy formagazdasággal. A tények iránti vonzódásról tanúskodik Winslow Homer művészete is, aki a szabadtéri festészetnek szentelte magát, s ezért gyakran az európai impresszionistákhoz hasonlítják. A különbség az, hogy míg az impresszionisták a tiszta fények és színek kedvéért síkszerűen igyekeztek feloldani a formák feszességét, Homer állhatatosan kitartott a térbeli dimenziók mellett.
Mindazonáltal az amerikai festők nagyon ügyeltek a fényre, különösen tájképeiken - ez a terület önállóvá is vált, amikor a műtermi alkotástól a szabadtéri festészet felé fordult az érdeklődés. A XIX. századi amerikai festészetben egyszerre volt hangsúlyos a táj és a fény.

Vissza