Aucasin és Nicolete/Trisztán és Izolda

Szerkesztő

Fordító

Budapest

'Varga Katalin: Aucasin és Nicolete/Trisztán és Izolda ' összes példány

Kiadó:	Szépirodalmi Könyvkiadó
Kiadás helye:	Budapest
Kiadás éve:	1977
Kötés típusa:	Ragasztott papírkötés
Oldalszám:	185 oldal
Sorozatcím:	Olcsó könyvtár
Kötetszám:	785
Nyelv:	Magyar
Méret:	18 cm x 11 cm
ISBN:	963-15-0841-2

Értesítőt kérek a kiadóról

Értesítőt kérek a sorozatról

A beállítást mentettük,
naponta értesítjük a beérkező friss
kiadványokról

Fülszöveg

Aucasin és Nicolete a középkori francia irodalom legbájosabb emléke. Keletkezése a lovagi irodalom virágkora, a XII-XIII. század fordulójára esik, szerzője mégis utánozhatatlan humorral mutatja be a nemesi származású Aucasin és a titokzatos eredetű, talált gyermek Nicolete szerelmének viszontagságait és diadalát. A mű minden bizonnyal előadásra készült. Erre utal a chantefabie, azaz énekes mese műfaji megjelölés is. Fordítója Tóth Árpád nevezte el, igen találóan széphistóriának, aki enyhe archaizálással, olykor népies fordulatokkal adja vissza az eredeti mű csillogó szépségét. A Trisztán-monda kelta eredetű. Első megmaradt változatai a XII. század elejéről valók. A ránk maradt töredékeket dolgozta fel, fűzte egységbe századunk elején Joseph Bédier, a kitűnő francia irodalomtörténész. Az ő közvetítésével jutott el az olvasókhoz Trisztán és Izolda, a társadalmi kötöttségek és az érzelmi szabadságvágy feloldhatatlanul végzetes ellentmondásaiban vergődő és belepusztuló ifjú hősök... Tovább

Tartalom

Aucasin és Nicolete (Fordította: Tóth Árpád)	5
Joseph Bédier: Trisztán és Izolda regéje (Fordította: Pap Gábor)	45
Trisztán gyermekévei	47
Amaz Írországi Morholt	55
Kérőben az aranyhajú lánynál	61
A varázsital	72
Brangien élete a jobbágyok kezében	77
A magos fenyőfa	82
Frocin, a törpe	91
Szökés a kápolnából	96
A moroisi erdőben	104
Ogrin barát	113
A kalandos gázló	118
A tüzesvas-próba	125
Szól a fülemüle	131
A csudatévő csengettyű	137
Fehérkezű Izolda	140
Kaherdin	148
Lidáni Dinas	153
Bolond Trisztán	160
A halál	170
Utószó. Írta: Réz Pál	179