Előszó
Részlet a könyvből:
Fűcsomó az elvágott torokban
A fiú fölállt az asztaltól, közben majdnem földöntötte a széket. Ahogy utánakapott, kezét beverte az asztal szélébe, a műanyag lap megbillent, a...
Tovább
Előszó
Részlet a könyvből:
Fűcsomó az elvágott torokban
A fiú fölállt az asztaltól, közben majdnem földöntötte a széket. Ahogy utánakapott, kezét beverte az asztal szélébe, a műanyag lap megbillent, a még szinte érintetlen sörösüveg hintázni kezdett, de végül talpon maradt. Akárcsak a fiú. Igaz, jókora kilengésekkel indult el az ajtó felé, bár nagyon siethetett, néhányszor azért eltévesztette az irányt.
A környezetében ülők és állók, többségük masszív kocsmába járó, megértően bólogattak. Nincs mit csodálkozni a dolgon, mondogatták egymásnak, nagyon nekikeseredett a fiú. Mondhatni, minden oka megvolt rá. Előző este ugyanis alaposan összeveszett a feleségével. Igaz, többek között az is az ital miatt volt. Nem mintha az asszony nem inna meg egy-két pohárkával, csak hát a Béla túlzásba vitte a dolgokat. Az asszonyka pedig kiakadt. Kiabált, hogy ő ilyen szemét emberrel nem él tovább együtt, akinek csak a torokra van gondja, a családjával nem törődik. Fogadkozott, hogy másnap, mire Béla hazaér a munkából, ő már nem lesz itt. Inkább hazaköltözik a szüleihez, két falura van a szülőfaluja, ott jobb dolga lesz, mint az ura mellett. A jóformán gyerek, éppen húszéves fiatalember meg egyik mondatában fogadkozott, hogy holnaptól így lesz, meg úgy lesz, hogy mennyire megjavul, a másikban pedig dühösen kiabált, hogy azt se bánja, ha azon nyomban elhurcolkodik a felesége.
Vissza