Attila és hunjai

Előszó

ATTILA ÉS HUNJAI ezelőtt éppen ezerötszáz évvel voltak erejük és hatalmuk tetőpontján. Midőn ez alkalommal mai Attiláról és népéről a magyar közönség kezébe könyvet adunk, úgy érezzük, hogy különös kötelességet teljesítünk és hogy kényes kérdést próbálunk megoldani.
A magyar közönség - legalább is ennek jó része - a hunokról még ma is úgy gondolkozik, ahogyan gondolkozott régebbi századokban. Az a rajongás az ősi dicsőségért, mely a magyar hun-mondát - valószínűleg nem alaptalanul - kialakította s amely a magyar közönséget érzelmileg a világhódító ősrokonokhoz szinte elszakíthatatlanul hozzáfűzte, történetünk egész folyamán, egészen máig él és hat.
A hunok a magyarok ősei: ez volt nálunk a közfelfogás talán már az Árpád-korban. „Huni sive Hungari" mondja Thuróczi a 15. században, a hunok és a magyarok azonosak, Attila a magyarok királya - s ezzel a felfogással találkozunk a következő századokban a magyarság egyetemes történetéről szóló munkákban s megnyilatkozik ez az egész magyar szellemi életben, számos szépirodalmi alkotásban és politikai jellegű iratban is. Mátyás udvarában él Attila kultusza, Zrínyi példaképül állítja elénk Attilát, a magyarok első királyát, s Berzsenyi így sóhajt fel: „óh más magyar kar mennyköve villogott Attilla véres harcai közt." Vissza

Fülszöveg

Attila félelmes és titokzatos alakja másfélezer éve él azoknak a népeknek szájhagyományában, melyeknek földjén végigszáguldott hódító serege. De Attilának s hunjainak inkább csak mondai képe rögződött a köztudatba, míg a hunok eredetére, nyelvére, történetére, műveltségére és művészetére vonatkozó tudományos kutatások eredményeit csupán a szakkörök ismerték. Pedig éppen a magyarság számára nem lehet közömbös a kérdés minél alaposabb megismerése, hiszen a magyar régmult több vonatkozásban érintkezik a hunok történetével. A Magyar Szemle Társaság legújabb kiadványa történeti irodalmunk régi szükségletének kívánt eleget tenni, midőn a legkiválóbb hazai szakemberek közreműködésével szerves egységbe foglalta a tudományos kutatás által feltárt eddigi eredményeket. A kötetet szerkesztő Németh Gyula a hun nyelv kérdését, Ligeti Lajos az ázsiai hunok történetét, Váczy Péter Attila és a hunok későbbi történeti szerepét, Eckhardt Sándor a mondai Attilát, Fettich Nándor pedig az archeológiai vonatkozásokat világítja meg. E mű a hun kérdés első modern tudományos feldolgozását adja. Multszemléletünk kialakításában rendkívül jelentős, a történelmi tájékozódás szempontjából nélkülözhetetlen kézikönyv. A könyvet kiegészítő térképek a hun birodalomról és a hunkori lelőhelyekről, a műmellékletek pedig Attila népének művészeti emlékeiről tájékoztatnak. Vissza