"Attikai éjszakák" II.

Tartalom

TIZEDIK KÖNYV.
I. fejezel. - Tertium, vagy tertio consul mondandó-e, s hogy
kerülte ki Cicero tanácsára e kifejezés kétértelműségét Pompeius, mikor színházának felavatásakor méltóságait arra feljegyeztette 5
II. fejezet. - Mennyi Aristoteles szerint az ikerszülöttek lehető
legnagyobb száma? 7
III. fejezet. - Pár nevezetes hely egybevetése és összehasonlítása C. Gracehus, M. Cicero és M. Cato beszédeiből 7
IV. fejezel.- P. Nigidius szellemes magyarázata arról, hogy a
szavak nem önkényesen, hanem természetes módon keletkeztek 11
V. fejezet. - Avarus (Kapzsi) egyszerű-e, vagy pedig kettőből
van összetéve, mint P. Nigidius véli 12
VI. fejezet. - Hogy a népaedilísek Appius Caccus leányára, egy
előkelő nőre, meggondolatlan beszedőért bírságot róttak 13
VII. fejezet- Úgy emlékszem, Varró azt írta, hogy a Romai
birodalmon kívüli folyók között a legnagyobb a Nilus, azután
a Duna s végül a Rhone 13
VIII. fejezet. - A megbecstelenítő katonai büntetések közé számították az érvágást is; mi volté büntetés alapja 14
IX. fejezel, - Mi módon és milyen alakban szokták a római
csatarendet felállítani, s mik e felállások nevei 14
X. fejezet. - Mi annak az oka, hogy úgy a régi görögök, mint
a rómaiak a gyűrűt balkezük nevetlen ujján viselték? 15
XI. fejezet. - Mi a mature szó jelentése s miképen használandó, hogy a szót jó csomó ember rossz értelemben használja és ezzel együtt, hogy praeox ragozás közben praecocis-t és nem praecoquist 15
XII. fejezet. - Egyes, Plinius Secundustól alaptalanul Demoeritus bölcsésznek tulajdonított csodás mesék; ezzel kapcsolatban egy repülő galamb-utánzat 17
XIII. fejezet. - Hogy használták a régiek ezt a kifejezést:
curn partim hominum ? 18
XIV. fejezet. - Milyen sorrendben mondta Outo ezt a kifejezést: (iniuria mihi factum itnr) (igazságtalanságot szándékoznak rajtam elkövetni) 19
XV. fejezet. - Jupiter papja és feleségének szertartásairól, ezzel kapcsolatban egy azt meghagyó piktori rendelet, hogy
sem a Yesta szüzeket, sem a Jupiter papját nem lehet esküre kényszerítőm 20
XVI. fejezel. - Aromái történetre vonatkozólag miféle tévedéseket fedezett fel Julius Hyginus Vergilius hatodik könyvében 22
XVII fejezet. - - Miért és miképpen fosztotta meg magát szemevilágától Demoeritus bölcsész? Laberius erről szóló eredeti és kedélyes verse 24
XVIII. fejezet. - Artemisiának s annak a műversenynek története, a mi Mausolus sírjánál híres írók közt történt 25
XIX. fejezet. - - Az elkövetett hiba nem tehető jóvá és nem
menthető azzal, hogy mások hasonló hibáira hivatkozunk,
egyszersmind Demosthenes szavai erről a dologról tartott
beszédéből 26
XX. fejezet. - Mi a rogatio (indítvány), a lex (törvény), plebiscitum (néphatározat), privilégium (egyéni kivételes intézkedés) és miben különböznek egymástól ? 27
XXI. fejezet. - Miért kerülte Cicero minden körülmények közt
szándékosan a «novissime» és «novissimus» szavak használatát ? 28
XXII. fejezet. -- Kivonat Platónak (Jorgias czímü művéből
azokra az álbölcsész szidalmakra vonatkozólag, a mivel a bölcsészeket alaptalanul támadják meg azok, kik az igazi bölcsészetnek előnyeit nem ismerik 29
XXIII. fejezet. M. Cato beszédének egy a régi nők életmódjáról és szokásairól s a férjnek arról a jogáról szóló részlete,
hogy házasságtörésen kapott nejét megölhette 31
XXIV. fejezet, A kik ékesen beszéltek die pristinit, die erastinit és die quintit mondtak s nem azt, a mit közönségesen most mondanak 32
XXV. fejezet - Dárdák, lövegek és kardok, valamint a hajók
különféle elnevezései, a régiek Írásaiban található feljegyzések
alapján 34
XXVI. fejezet - Alaptalanul támadta meg Asinius Pollio Sallustiust azért, hogy a tengeren való átkelést transfretatio helyett transgressussal fejezte ki, s az áthajózókat transgressinek mondta 36
XXVII. fejezet. - Adat a romai és pun népről, hogy hatalom
tekintetében csaknem egyenlők voltak 38
XXVIII. fejezet. - Kivonat Tubero történeti művéből, a gyermek-, ifjú- és öregkor határairól 38
XXIX. fejezet. - Hogy az atque kötőszó nemcsak kapcsoló, hanem bővebb és ettől eltérő jelentése van 39
TIZENEGYEDIK KÖNYV.
I. fejezet. - Italia nevének eredete; a «suprema multa* (legnagyobb büntetés); a «multa» szó eredete ; az «aterniusi törvény* ; továbbá mily szavakkal fejezték ki régente a legkisebb büntetést (minima multa) 40
II. fejezet -- Hogy a régiek elegantiát mondtak nemcsak a megnyerő tulajdonságokról, hanem a fényesebb ruházat és életmódról is, s hogy azt bűnnek tartották 42
III. fejezet. - Milyen és mekkora a pro szócska változatossága; példák erre a sokféleségre 43
IV. fejezet. - Mennyiben érte el Ennius Euripides verseit ? 44
V. fejezet. - Néhány futólagos megjegyzés a Pyrro-féle és academicus bölcsészekről s az azok közti különbségről - 45
VI. fejezet. - Miért nem esküsznek a római nők Herculesre s
a férfiak Castorra ? 46
VII. fejezet. - Igen régi, elavult és szokásból kiment szavakat
minél kevésbbé kell használni 47
VIII. fejezet. - Mit gondolt és mondott M. Oato Albinusról, a
ki római létére a római történetet görög nyelven írta meg,
de előbb elnézést kért abban való járatlanságáért 48
IX. fejezet. - A miletusi követség és Demosthenes szónoknak
Critolaus művében található története. 49
X. fejezet. - C. Gracchus az előbbi történetet egyik beszédében
Demadcs szónoknak és nem Demosthenesnek tulajdonította.
C. Gracchus erre vonatkozó szavai 50
XI. fejezet. - P. Nigidius szavai szerint különbség van iméntim és ímendacium dicere* közt 51
XII fejezet. - Hogy Chrysippns bölcsész minden szót kétesnek
és kétértelműnek mond, Piodorus ellenben egyet sem tart
annak 52
XIII. fejezet. - Titus Oastricius véleménye C. Gracchus egyik
helyéről és kifejezéséről, és hogy ez szerinte rovására van a
gondolatnak 52
XIV. fejezet. - Romulus király józan és találó felelete a bor
élvezetére 54
XV. fejezet. - A «ludibundus» és «errabundns» kifejezésekről s
más ilyesféle szómegnyújtásokról és hogy Laberius épen úgy
mondott amorabundust, mint hidibimdust és errabundust
mondanak; végül, hogy Sisenna az ilyen forma szó alapján
új szót alkotott 55
XVI. fejezet - Milyen nehéz némely görög szót latinra fordítani 57
XVII. fejezet. - Mit jelent a régi prsetori rendeletekben : qui
flumina retanda publice redempta habent (kik a folyók tisztitását az államtól bérbe vették) kifejezés ? 58
XVIII fejezet. - Miféle büntetéssel sújtotta az athéni Draeo
népe számára hozott törvényeiben a tolvajokat, milyennel később Solon s milyennel a mi tizeink, a táblás törvény alkotói; evvel egyúttal az, hogy az egyptomiaknál a lopás szabad ós meg van engedve, a laeeda>moniaknál pedig czélzatosan is alkalmazásban volt, s mint hasznos gyakorlatot szorgalmasan is űzték, végül pedig M. Catonak a lopás büntetéséről szóló híres nyilatkozata 59
TIZENKETTEDIK KÖNYV.
I. fejezet. - Favorinus bölcsész értekezése, melyben egy nemes
asszonynak azt ajánlja, hogy az általa világrahozott gyermekeket ne fogadott dajkák, hanem öntejével táplálja 62
II. fejezet. - Hogy Annams Seneca Q. Ennius és M. Tulliusról
hozott ítéletében felületes és könnyelmű volt 66
III. fejezet. -„Miből képződött; és honnan eredt a «lictor» szó;
Valgius Eufus és Tullius Tiro erre vonatkozó különböző nézetei 69
IV. fejezet. - Ennius 7-ik Évkönyvének egyes versei, melyekkel
egy közönséges ember jellemét és ennek magasabb rendű barátaival szemben tanúsított finom magaviseletét festi és magyarázza 69
V. fejezet. - Taurus bölcsész beszéde a fájdalom stoicus elv
szerint való elviselésének módjáról 71
VI. fejezet. - A szótalányról... 75
VII fejezet. - Miért utasított Cn. Dolabella proconsul az Areopagushoz egy méregkeveréssel vádolt és beismerésben levő nőt ? 76
VIII. fejezet. -Híres férfiak kibéküléseinek emlékezetes példái 77
IX. fejezet. - Mely szavakat mondanak kétértelműiknek és
hogy a «lionos» is kétértelmű 78
X. fejezet. - Az seditumus (egyházi) latin szó 79
XI. fejezet. - Tévednek azok, a kik abban a hitben és reményben vétkeznek, hogy bűnük titokban marad, minthogy örökre semmi sem maradhat titokban. Peregrinus bölcsész e dologra vonatkozó beszélgetése, továbbá Sophocles költő ugyancsak
idevágó véleménye 80
XII fejezet. - Mily elmésen válaszolt M. Cicero, mikor egy
szemmellátható hazugságát szemére hányták s ezt ő magáról
el akarta hárítani 81
XIII. fejezet. - Mit jelent az «intra Kalendas» ; vájjon azt-e,
hogy ante Kalendas (elseje előtt), vagy Kalendis (elsején);
egyúttal mi M. Tullius beszédében az untra Oceanurm, dntra
montem Taurum», s valamelyik levelében az «intra modum» ? 82
XIV. fejezet. - A saltem szócska jelentése és eredete 86
XV. fejezet. - Hogy Sisenna történeti művében ilyesféle határozókat: «celatim», «vellicatim», «saltuatim» igen gyakran használt 82
TIZENHARMADIK KÖNYV.
I. fejezet. - Gondos vizsgálása M. Tullius következő Antonius
elleni első beszédében található szavainak: multa autem im-
pendere videntur prwter naturam etiam pru>terque fatn ni;
tárgyalása annak, vájjon fatuin és natara egyet, vagy pedig
más-mást jelentenek-e ? 88
II. fejezet. - Pacuvius és Accius költőknek Tarentum városában folytatott barátságos beszélgetése 88
III. fejezel. - Vájjon a neeessitudo és necessitas különböző
jelentésűek-e ? 91
IV. fejezet. - Nagy Sándor anyjához, Olympiaslioz írt levelének másolata, s ennek erre adott válasza 92
V. fejezet. - Aristoteles, Theophrastus ós Eudemus bölcsészek
s Aristotelesnek az iskola utána következő feje megválasztásában tanúsított finom tartózkodása 92
VI. fejezet. - Micsoda szót használtak a régi latinok a görög kifejezés jelölésére, s hogy a barbarismus szót sem
a régi rómaiak, sem.a görögök nem használták 91
VII. fejezet. - Az oroszlán természetéről Homerus költeményeiben, s Herodotus történelmében mást és mást mond 94
VIII. fejezet. - Hogy Afranius költő okos és szellemes mondása szerint a bölcseség a tapasztalat és emlékezet leánya 95
IX. fejezet. - Mit mond Tullius Tiro «Jegyzetei»-ben a Buculíe
és Hyades nevű csillagzatról ? 90
X. fejezet. - Mit mondott a soror szó gyökének Labeo Antistius s a fraterénak P. Nigidius ? 97
XI. fejezet. - Mennyi vendéget tartott M. Varró kellő és illendő
számúnak ; a csemege és a nyalánkság 98
XII. fejezet. - A néptribunusoknak elfogási joga van, de nincs
idézési 100
XIII. fejezet. - M. Varró «Emberi dolgok* cz. művének egy feljegyzése szerint, a római nép sediliseit és quaestorait magánember a praetor elé törvénybe idézheti. 102
XIV. fejezet. - Mi a pomerium ? 108
XV. fejezet. - A jós Messala művének egyik arról szóló helye,
hogy mik a kisebb hivatalok s hogy a consul és praxtor egyenrangúak, s más egyebek a jóslatokról 104
XVI. (XV.) fejezet. - Ugyancsak Messala szavai szerint más :
ad pupulum loqui (a néphez szólni) s más cum populo agere
(a néppel tárgyalni); s mely hivatalnokok miféle hivatalnoktól összehivott népgyűlést akadályozhatnak meg? 105
A VII. (XVI.) fejezet. - Humanitás nem azt jelenti a minek közönsegesen vélik, hanem azok, a kik tisztán beszélnek, e szót
igen sajátos jelentésben alkalmazzák 106
XVIII. (XVII.) fejezet. - Mit jelent Catonál ez a példabeszéd:
inter os atqne offam (a száj és falat között) ? 107
XIX. (XVTII. fejezet. - Sophocles egy versét Plató Euripidesnek tulajdonltja; a más ilyesfélék 108
XX. (XIX.) fejezet. - A Poreia család eredete és neve 109
XXL (XX.) fejezet. - Hogy az Ízlésesebb írók jobban számba
vették a szavak és kifejezések görögül LucovLa-nak nevezett
kellemesebb hangzását, mint a nyelvészek által felállított szabályokat és elveket 111
XXIL (XXL) fejezet. - Titus Castricius rhetor szavai fiatal tanítványához, az illetlen ruházatról és lábbeliről 115
XXIII. (XXIL) fejezet. - Mars Nerioja a régi imákban 117
XXIV. (XXIII.) fejezet. - M. Cato azon nyilatkozata, hogy sok
dolognak híjával van, s még sem kiván semmit 119
XXV. (XXIV.) fejezet. - Azon kérdés tárgyalása, hogy mi a
manubise, s még néhány megjegyzés néhány azonos jelentőségű szó használati módjáról 120
XXVI. (XXV.) fejezet. - P. Nigidius nézete szerint a Valerius
név felszólító esetében az első szótagot kell hangsúlyozni s
más egyéb ilyesféle szavak helyesírására vonatkozó megjegyzések 126
XXVII. (XXVI.) fejezet. -- Homerus és Parthenius néhány Vergiliustól utánzottnak látszó verse 127
XXVIII. (XXVII.) fejezet. - Pan,Ttius bölcsésznek egy a kötelességekről szóló műve 2.-ik könyvében olvasható gondolata,
melyben arra buzdítja az embereket, hogy a kellemetlenségek
távoltartására minden pillanatban várakozó állásban és készen legyenek 128
XXIX. (XX V 111.) fejezet. - Mit jelent Quadrigariusnak e kifejezése: «eum multis mortalibus*, s hogy mi és mekkora különbség lett volna abban, ha azt mondta volna: «cum multis hominibus» ? 129
XXX. (XXIX.) fejezet. - Facies nemcsak azt jelenti, a mint közönségesen használják... 130
XXXI. (XXX.) fejezet. - Mit jelent M. Varró satirájában a «caninum prandium» ? 131
TIZENNEGYEDIK KÖNYV.
I. fejezet. - Favovinus bölcsész szavai a ehal(Janisok ellen, a
kik azt állítják, hogy a csillagzatok és csillagok állásából és
mozgásából az emberek sorsát megmondják 133
II. fejezet. - Mit beszélt Favorinus a biró kötelességéről, mikor tanácsot kértem tőle 141
III. fejezet. - Vájjon Xenophon és Plató vetélytársai és ellenfelei voltak é egymásnak ? 145
IV. fejezet. - Mily kimerítően és jellemzően festette le Chrysippus az «Igazság» képét megfelelő és festői kifejezéseivel ? 147
V. fejezet. - Mily hevesen vitatkoztak Kómában a nyelvészek
az egregius (kitűnő) szó felszólító esete felett? 148
17. fejezet. Hova sorolandók azok az ismeretek, a melyek
tudományoknak látszanak, de sem nem gyönyörködtetnek,
sem nem hasznosak ; evvel együtt egyes városok és vidékek
megváltoztatott nevéről 150
VII. fejezet. - Arról az iratról, a melyet M. Varró Cn. Pompeinsnak, mint kijelölt eonsulnak adott a tanács összehívásának kötelezettségét illetőleg, s a melyet ő maga (bevezető irat) nevezett 151
VIII. fejezet. - Az a kérdéses és vitás dolog, hogy a latin szövetségi ünnepre választott városfelügyelőnek meg van a joga
a senatus összehívására és megkérdezésére 154
TIZENÖTÖDIK KÖNYV.
I. fejezet, ~ Quintus Claudius évkönyvei szerint a timsóval itatott fa nem ég meg 154
II. fejezet. - Hogy Plató a törvényekről szerkesztett könyveiben abban a véleményben volt, hogy a vendégségben a bővebb és vigabb borozgatás nem árt 156
III fejezet. - Milyen véleményben volt s mit írt Cicero az
aufugio (elmenekülök) és aufero (elviszek) igék elején álló
«au» szócskáról s hogy az autuino igében levőt is ilyen elöljárónak kell-e tartani, vagy nem 158
IV. fejezet. - Az alacsony származású Yontidius Bassus története, kiről az maradt emlékezetben, hogy először győzedelmeskedett a parthusok felett159
V. fejezet. - A profligo szót igen sokan helytelenül és ügyetlenül használják 160
VI. fejezet. - M. Cicero a dicsőségről szóló művének Ik könyvében kézzelfoghatóan téved azon részben, a melyben Hectorról és Aiaxról ír 162
VII. fejezet. - Öreg emberek megfigyelték, hogy 63-ik életé vök
vagy valami baj, vagy haláluk, vagy valami veszedelem miatt
emlékezetes; evvel együtt példa erre a megfigyelésre a dicsőült Augustusnak unokájához, Gaiushoz intézett leveléből 162
VIII. fejezet. - Favonius régi szónok beszédének egy helye a
vendégeskedés és fényűzés megrovásáról, melyben a fényűzés
korlátozásáról szóló Licinius-féle törvényt ajánlotta 163
IX. fejezet. - Hogy CíbcíIíus költő a frons-t (homlok) nem
költői szabadságból, hanem megfontolva s összehasonlítás
útján mondotta hímneműnek 164
X. fejezet. - A miletusi szüzek önkéntes és csodálatos halála 166
XI. fejezet. - A bölcsészeknek Rómából való kiűzéséről szóló
tan ácshatározat szavai s evvel együtt ama censorok rendelete,
kik nem helyeselték és megakadályozták azoknak a működését, kik a szónoklat tanítását Rómába behozták és ott gyakorolni kezdték 166
XII. fejezet. - Gracchus egyik beszédjének egy, a saját takarékosságáról és tiszta erkölcséről szóló érdekes részlete 167
XIII. fejezet. - A nyelvészektől communia-nak nevezett cselekvő és szenvedő alakban egyformán használt deponens igék 168
XIV. fejezet. - Hogy Metellus Numidicus egy szólásmódot a
görög szónokokból kölcsönzött 170
XV. fejezet. - Passis velis (kifeszített vitorlákkal) és passis
manibus-ban (kiterjesztett kezekkel) passus-t nem a saját igéjétől a patior-tól, hanem egy másiktól, a pando-tól mondták a
régiek 171
XVI. fejezet. ~ Crotoni Milo csodálatos halála 172
XVII. fejezet. ~ Miért hagytak fel az athéni előkelőiíjak a fuvoláz ássál, holott őseik ezen a hangszeren játszani szoktak. 172
XVIII. fejezet. Hogy Gaius Caesarnak Pharsalus mezején vívott s a polgárháborúban nyert győzelmét Remex nevű itáliai
ember Pataviumban előre megjósolta s ugyanazon napon tudtul adta 173
XIX. fejezet. - M. Varró emlékezetre méltó szavai (az élelmi szerekről) ez. satirájából 174
XX. fejezet. - Néhány szó Euripides költő származásáról, életéről, szokásairól és haláláról 174
XXI. fejezet - A költők Juppiter fiait a legokosabb és legemberszeretőbbeknek, Neptunuséit pedig a legvadabbaknak és
legemberietlenebbeknek mondják 170
XXII. fejezet. - Sertorius, kiváló hadvezér története, ravaszsága, valamint a barbár katonák fékentartása és megnyerésére használt elmés cselfogásai 170
XXIII. fejezet. Hellanicus, Herodotus és Thycydides híres történetírók életkora 177
XXIV. fejezet. - Milyen vélemenynyel volt Voleacius Sedigitus
a latin vígjátékról a költőkről irott művében? 178
XXV. fejezet. - Néhány új kifejezésről, melyeket Gnaeus Matius költeményeiben találtam 178
XXVI. fejezet. - Hogy határozta meg Aristoteles a következtetést, s a meghatározás latin fordítása 179
XXVII. fejezet. Mi a comitia calata, a curiata, a centuriata,
a tributa; mi a concilium ; s evvel együtt más ilyesfélék 179
XXVIII. fejezet. - Téves Cornelius Nepos azon feljegyzése, hogy
Cicero 23 éves korában védte Sextus Bőseins ügyét 181
XXIX. fejezet. Milyen új szófüzést használt L. Piso történetíró? 182
XXX. fejezet. - A kocsinak petorritum neve görögül, vagy gallusul van-e mondva? 182
XXXI. fejezet. - Mit izentek a rodusiak Jalysus híres képéről
az őket körülzároló ellenség vezérének, Demetriusnak ? 183
TIZENHATODIK KÖNYV.
I. fejezet. - Musonius bölcsésznek egy meghallgatásra és megőrzésre egyaránt méltó és hasznos görög nyilatkozata. M. Catonak sok esztendővel az előtt Numantiában a lovagokhoz intézett hasonló fontosságú véleménye 184
II. fejezet. - Milyen szabályokhoz tartsák magukat a vitatkozók a kérdezés és vitatkozás alkalmával s mi ebben a szabályban a hiba? 185
III. fejezet. - Mikép lehetséges Erasistratus orvos saját szavai szerint, ha véletlenül ennivaló nincs, a böjtöl est ós éhséget egy ideig eltűrni? 183
IV. fejezet. - Mily módon ós mily szavakkal szokta a római
nép hivatalos kiküldöttje a háborút megüzenni azoknak, kikkel a nép háborút rendelt el, továbbá hogy miképen hangzott a büntetendő katonai lopásokra vonatkozó esküminta, és
hogy a besorozott katonáknak meghatározott napon belől egy
bizonyos helyen meg kellett jelenniök, kivévén néhány okot,
a melyeknek" alapján ezt az esküt megszeghették 188
V. fejezet. - ~ Mi a vestibulum; s e szó különféle magyarázatai 189
VI. fejezel. Mik az úgynevezett bidentes, áldozati barmok,
s miért nevezik úgy őket; P. Nigidius és Julius Hyginus
erre vonatkozó véleményei 191
VII. fejezet. - Hogy Laberius több szót önkény illeg és könynyelműen alkotott, s hogy ugyanő sok olyan szót használt,
melyek latin volta kérdéses 193
VIII fejezet. Mit jelent és minek nevezték a mieink azt, a mit
a dialectikusok axiomanak mondanak, s más egyebek, melyek
a dialeeticában való első oktatáshoz tartoznak? 195
IX. fejezel. - Mit jelent a régiek írásaiban sűrűn előforduló
susque-deque (fel és le; kifejezés? 198
X. fejezet. - Mik a proletarii, s a capite eensi, ugyancsak mi
a XII táblás törvényben adsiduus s mi ennek a kifejezésnek
a magyarázata ? 199
XI. fejezet. - Herodotus könyvének az Afrika zátonyos partvidékén lakó psyllus nép pusztulására vonatkozó története 201
XII. fejezet. Azon szavakról, melyeket Cloatius Verus akár
elég találóan, akár felette nagy képtelenséggel és ügyetlenséggel görög eredetüeknek mondott 202
XIII. fejezet. Mi a municipium s miben különbözik a coloniától, kik a municipes -s mi ennek a szónak eredete és jelentése s ezzel kapcsolatban a dicsőült Hadrianusnak a tanácsban a municipiumok jogára és elnevezésére tett nyilatkozata 203
XIV. fejezet Hogy Cato állítása szerint properare és festinare
közt különbség van és hogy Yerrius Flaccus milyen ügyetlenül magyarázta a festinare gyökét 205
XV. fejezet. Milyen csodálatos írásbeli feljegyzést hagyott
hátra Theophrastus a foglyokról és Theopompus a nyulakról 206
XVI. fejezet. - Az Agrippákat a hibás és kedvezőtlen szülésről nevezik így, továbbá a Prorsa és Postverta istenekről 206
XVII. fejezet. - Az ager Vaticanus kifejezés magyarázata 207
XVIII. fejezet. - Kedves, felemlítésre méltó és tanulságos meg.
jegyzések a mértan hangtani, láttani és metrikai részérői 207
XIX. fejezet. -- Herodotus művének Árion lantosra vonatkozó
története 208
TIZENHETEDIK KÖNYV.
I. fejezet. - Hogy Gallus Asínius és Largius Licinus Cicerónak egyik, a Caolius érdekében tartott beszédéből vert gondolatát gáncsolták s mit lehet emez együgyű emberek ellenében
az illető gondolat védelmére okosan és megfelelően felhozni 210
II. fejezet. - Néhány Q. Claudius «Évkönyvei» futólagos olvasásakor feltűnt kifejezés 212
III. M. Varró egyik helye az «Emberi dolgok 25-ik könyvéből,
a hol az általános nézet ellenére magyarázta Hornerusnak
egyik sorát 217
IV. fejezet. - Mit mondott Menander Philemonnak, a ki őt a
vígjátékok versenyén gyakran érdemtelenül legyőzte; továbbá
hogy Euripidest a drámában igen gyakran győzték le jelentéktelen írók 218
V. fejezet. - Egyáltalában nem igaz, a mit néhány kicsinyeskedő, művészieskedő szónok tart, hogy M. Cicero a barátságról írt művében hibás bizonyítékokat használt, a vitást téve az elismert helyett s ennek az egész dolognak kimerítő tárgyalása és kutatása 219
VI. fejezet. - Téves Verrius Flaccusnak a M. Cato homályos
helyeiről szóló műve IL könyvében a servus recepticiusról
szóló feljegyzése 222
VII. fejezet. - Az Atinius-féle törvénynek ez a kifejezése: quod
subruptum erit, eius rei aeterna auctoritas esto (a mit elidegenítettek, arra a tulajdonos folytonos igényt formálhat), P. Nigidius és Q. Scfiovola szerint nemcsak a megtörtént, hanem a bekövetkezendő lopásra is vonatkozik 224
VIII. fejezet. - Taurus bölcsész asztalánál társalgás közben
ilyenféle kérdéseket volt szokás tárgyalni: miért fagy meg
az olaj gyakran és könnyen, a bor ritkábban, az eczet pedig
majdnem soha és hogy a folyók és patakok vize befagy, a
tenger pedig sohasem fagy be 225
IX. fejezet. - Caesar leveleiben található rövidítések ; más egyéb
a régi történetből vett titkos írások, s mi a lacon oxurar 227
X. fejezel. Mi véleményben volt Favorinus Vergilius azon
verseiről, a melyekben az Aetna kitörésének leírásánál Findarus költőt utánozta; s az erre vonatkozó két költemény összehasonlítása és bírálata 229
XI. fejezet. Hogy Plutarchos az «Asztali társalgások-ban
a régi orvos Ilippoerates véleményét alkalmazva, védelmezte
Erasistratus orvossal szemben a gyomor berendezéséről és
természetéről s a görög légesőről szóló nézetét 232
XII. fejezet. - A görögül nevezett különös tételek,
melyeket Favorinus gyakorlat kedvéért vitatott 234
XIII. fejezet. Hány és milyen változatos jelentése van a «quin»
szócskának s a régi íróknál gyakran milyen bizonytalan ? 235
XIV. fejezet. - Válogatott, szellemes gondolatok Publilius mim usaxbol 236
XV. fejezet. - Mikor az acadeniicus Carneades a stoicus Zeno
tanai ellen akart írni, gyomrát hunyorral tisztította; a fehér
és fekete hunyor természete és gyógyító ereje 237
XVL. fejezet. A pontiisi kacsáknak nagy ereje van a méreg
ártalmatlanná tételére; Mithridatos királynak az ilyenféle gyógyításra való képessége - 238
XVII. fejezet. ~ Mithridatos Pontus királya 22 nép nyelvén beszélt; Quintus Ennius azt mondta, hogy három lelke van,
mert három nyelvet értett, a görögöt, oscust és latint 239
XVHL fejezet. - M. Varró azt írja, hogy C. Sallustius történetírót Annius Milo házasságtörésen kapta, megkorbácsolta és
pénzbírság letétele után eresztette el 239
XIX. fejezet. - Mit szokott mondani Epietetus bölcsész azokról a hitvány és aljas emberekről, a kik a bölcsészeti tanokat nagy szorgalommal bóják, s micsoda két fogalmat ajánlott, mint minden dolog közt a legíidvösebbeket, hogy szemünk előtt tartsuk 230
XX. fejezet. - Gyakorlat kedvéért latinra való fordítása egy
Plató Symposiumából vett hangzás ós szófüzés tekintetében
izlóses jóhangzásu és megfelelő helynek 241
XXI fejezet, Molv időkben virágzottak Róma alapítása után
a TT carthágói háború előtt a legkiválóbb görög és római
férfiak 243
TIZENNYOLCADIK KÖNYV.
I. fejezet. Egy stoieus és egy peripateticus bölcsész vitája Favorinus Ítélőszéke előtt a felett, hogy milyen befolyással van
az erény az élet boldoggá tétclóro s mi a befolyása az ú. n.
külső javaknak? 248
II fejezet. - Milyen kérdések felett való vitákkal szoktunk mi
mulatni Athenben Saturnus ünnepén; ennek kapcsán néhány
ügyes fogás és talány előadása 250
III fejezet. Mit határoztak a lacodsemonbeliek Aesehinesnek
a Timarchust szemérmetlenséggel vádoló, egy olyan elfogadható indítványáról, a mit egy elvetemült ember tett 253
IV. fejezet. - Sulpieins Apollinaris egy embert, a ki' azt állította, hogy csak ő maga érti Sallnstius történeteit, kicsúfolt
azon kérdés feltevésével, hogy mit jelent Sallustiusnál ez a
kifejezés: ineeríum, stolidior an vanior? (nem biztos, megbizhatlanabb-o vagy álnokabb? 254
V. fejezet. Qu. Ennius az Évkönyvek 7-ik könyvében quadrupes equest (négylábú lovag) nem mint sokan mondani szoktak, quadrupes ecust (négylábú ló) hagyományozott 250
VI. fejezet. Hogy Aelius Melissus «Az előadás sajátossága»>
czhmi müvében, a mit kiadásakor bős égsz a rúnák nevezett,
egy sem elmondásra, sem meghallgatásra nem méltó dolgot
írt meg, abban a véleményben lévén, hogy a matróna és
mater familias közt igen csekély különbség van 259
VII. fejezet. - Hogyan viselte magát Favorinus, midőn valakitől a szavak kettős jelentéséről alkalmatlan időben kérdezősködött s ezzel együtt az, hogy hányféle jelentése van a eontio
szónak? 260
VIII fejezet. - Hogy egy végződésű s hasonhangzású szavak s
más ilyes, a beszéd ékességének tartott dolgok hiábavalók
és gyermekies valamik, bizonyítják Lucilius versei 262
IX. fejezet. - Mit jelent M. Catonál ez a szó inseeenda (elmondandó) s hogy inkább inscecendát kell olvasni, mint a mint
sokan gondolják (insequenda-t) 263
X. fejezet. Tévednek azok, a kik azt hiszik, hogy a láz felismerése végett a viszerek ütéseit, nem pedig az ütőerekét
kell megszámlálni 265
XI. fejezet. - Egyes, Furius Antias költeményeiben Ciesellius
Vindextől oktalanul kifogásolt kifejezések, s mindazok a versek, melyekben ezek a szavak előfordulnak 267
XII. fejezet. Szokása volt őseinknek, hogy a szenvedő alakról
cselekvőre mentek át 268
XIII. fejezet. - Hogy szerzett magának elégtételt Diogenes
egy vitatkozóval szemben, a ki egy szemtelen fogással próbára tette 269
XIV. fejezet. - Milyen mennyiséget jelent a hemiolios (másfél)
és milyet az epitritos (négyharmad) s hogy ezeket a szavakat a mieink nem igen merték latin nyelvre fordítani 271
XV. fejezet. - Hogy M. Varró a hősi versben felette gondos és
szorgalmas megfigyelésre méltó dolgot jegyzett fel 271
TIZENKILENCZEDIK KÖNYV.
I. fejezet. - Egy bölcsész felelete arra a kérdésre, hogy a tengeri zivatar idején miért sápadt el 272
II. fejezet. - Az ember öt érzéke közül leginkább kettő közös
az állatokkal, s hogy az az élvezet, a mit a hallás, látás és
szaglás nyújt, utálatos és ártalmas, a mit azonban az izlés
és tapintás útján szerzünk, a legeslegutálatosabb, mivel ez a
kettő az állatoknál is meg van, a többi pedig csak az embereknél 275
III. fejezet. - Rosszabb a hideg dicséret, mint a keserű gáncs 277
IV. fejezet. Miért indul meg a has a hirtelen ijedtségtől, s
miért ingerli a tűz a vizeletet 277
V. fejezet. - Egy hely Aristoteles irataiból, mely szerint a hóvíz inni igen ártalmas és hogy a hóból jég lesz - 278
VI. fejezet. - - Hogy a szeméremérzet a vért a külső részek felé
hajtja, a félelem pedig visszahúzza
VII fejezet. - Mi az obesum és néhány más régi kifejezés ? 280
VIII. fejezet. - Kutatása annak, vájjon előfordul-e a többes
számban harena (fövény), caelum (ég), triticum (búza) s ezzel
együtt, hogy quadrigae-t, inirnicitiavt s ezen kívül néhány
szót használnak egyes számban 282
IX. Mily elmésen válaszolt Antonius Julianus egy vendégségben néhány görögnek 285
X. fejezet. - Ez a népies kifejezés prater-propter (körüíbelől)
Enniusnál is előfordult 288
XI. fejezet. Platón ifjúkori szerelmes versei tragédiáival való
versenyzése idejéből 291
XII. fejezet. --- Heródes Atticus értekezése a fájdalom erejéről
és természetéről s véleményének bizonyítása egy tudatlan paraszt példájával, a ki a szederindával együtt a termékeny fákat is levágta 202
XIII. fejezet. - A miket mi törpéknek (pumiliones) mondunk,
a görögök vocvot-nak nevezik 294
XIV. fejezet. - Caesarnak és Cicerónak kortársai voltak M. Varró
és P. Nigidius, korukban a legtudósabb rómaiak, és hogy Nigidius értekezesei homályosságuk és aprólékosságuk miatt
közkeletűvé nem váltak 295
HUSZADIK KÖNYV.
I fejezet. - Sex. Copciliua jogtudós és Favorinus bölcsész vitája a tizenkéttáblás törvényről
II fejezet. - Mit jelentett Cato beszédében a siticen (temetési
zenész) szó ? 305
III. fejezet. - Miért mondta L. Accius költő fejtegetéseiben a
sicinnista (a sicinnium táncosa) szót homályos kifejezésnek ? 3C6
IV. fejezet. A színészekkel való társalgás és barátkozás tisztességtelen és megrovásra méltó ; Aristofceles bölcsésznek erre
vonatkozó szavai 300
V. fejezet. - Mutatványok Sándor király és Aristoteles bölcsész
nyilvánosságra került leveleiből, s ezeknek (latin) fordításai 307
VI. fejezet. - Azon kérdés tárgyalása, hogy a gondoskodom rólatok: Habeo curam vestri, vagy vestrum-mal van-e helyesebben mondva? 309
VII. fejezet. - Mennyire különbözően vélekednek a görögök
Niobe gyermekeinek számáról 312
VIII. fejezet. - A hold változásával és fogyásával összefüggésben levőknek tartott dolgokról 312
IX. fejezet. Vn. Matius mimusainak milyen kifejezéseiben
szokott gyönyörködni Antonius Julianus ós mit jelent M, Cato
maga ártatlanságáról írt beszédének következő kifejezése:
unuixiquam vestimenta a populo peposci» 312
X. fejezet. Mit jelent ez a kifejezés: ex iure mamim consertum ? 314
XI fejezet - Mit jelent a M. Varrónál előjövő sculnae szó
(közbiró) ? 316
JEGYZETEK.
Tizedik könyv 317
Tizenegyedik könyv 330
Tizenkettedik könyv 321
Tizenharmadik könyv 322
Tizennegyedik könyv 324
Tizenötödik könyv 325
Tizenhatodik könyv 327
Tizenhetedik könyv 328
Tizennyolczadik könyv 328
Tizenkilenezedik könyv 329
Huszadik könyv 329
Jelmagyarázat 330

Témakörök