Áttetsző, világosszürke árnyalat

Fülszöveg

Versek, 1982-2007. így szól Kurdi Imre verskötetének alcíme. Kurdi elég szűkszavú költő, alcímet sem ad találomra vagy véletlenül.
Az alcím azonban kétségkívül úgy hat, mint egy fejfa vésete. Ettől-eddig. Igaz, a sírfeliratokra általában jellemző a paradoxon is. Valaki „élt negyed századot", amúgy pedig - fűben, fában, levegőben - „örökké élni fog". Erről szokták biztosítani az eltávozottakat (élőket? halottakat?) a hátramaradottak, még ha amúgy a közös életük korántsem volt eleven, vagy ha, ellenkezőleg, félig-meddig utánuk haltak is. Azt, hogy Kurdi Imre kötetében kiféle-miféle ama bizonyos, immár évszámok közé zárt élő-vagy-halott, az olvasó látni fogja. Egy kapcsolat, mondjuk. Vagy sokkal inkább: mondja ezt darabosan a nyelv, még a költői is, a maga diszkrét, eleven-holt folyammá válni képtélen semlegességével. Egy kapcsolat, amely idővel, negyedszázadnyi idővel, szétkapcsolódott. Volt tehát valóságos idő, hogy benne megtörténjenek - időközben - életek és halálok. Az élet... Tovább

Fülszöveg

Versek, 1982-2007. így szól Kurdi Imre verskötetének alcíme. Kurdi elég szűkszavú költő, alcímet sem ad találomra vagy véletlenül.
Az alcím azonban kétségkívül úgy hat, mint egy fejfa vésete. Ettől-eddig. Igaz, a sírfeliratokra általában jellemző a paradoxon is. Valaki „élt negyed századot", amúgy pedig - fűben, fában, levegőben - „örökké élni fog". Erről szokták biztosítani az eltávozottakat (élőket? halottakat?) a hátramaradottak, még ha amúgy a közös életük korántsem volt eleven, vagy ha, ellenkezőleg, félig-meddig utánuk haltak is. Azt, hogy Kurdi Imre kötetében kiféle-miféle ama bizonyos, immár évszámok közé zárt élő-vagy-halott, az olvasó látni fogja. Egy kapcsolat, mondjuk. Vagy sokkal inkább: mondja ezt darabosan a nyelv, még a költői is, a maga diszkrét, eleven-holt folyammá válni képtélen semlegességével. Egy kapcsolat, amely idővel, negyedszázadnyi idővel, szétkapcsolódott. Volt tehát valóságos idő, hogy benne megtörténjenek - időközben - életek és halálok. Az élet néha jó néhány halál is, kívül-belül. Ezért, még ha kétséges volna is, hogy a halál része vagy sem az életnek, az nem kétséges, hogy egy kapcsolat halála mindig része egy kapcsolat életének. így lezárt. Itt: szakadékból emelkedve, de megtartott-vissza-szerzett méltósággal, mindkét felet megbecsülve. Ezért, a megélt és végigélt saját történet okán, é kötet másról is szól, nem csak egy ettől-eddig idejű kapcsolatról. Arról is beszél, ami összehoz és elválaszt, ami köt és oldoz. Meg
arról, hogy végül is minek van itt az ideje valóságosan. Á valódi időben, amely talán szeretne néha értésünkre adni valamit, de csupán jelezni tud. Firkálni,
• V ' ' ' • v
kirajzolni, különös árnyalatba vonni. „Minden szegélyt, levelet kirajzol - / most már komótosabban jár a fény. / Hagyom, hadd firkáljon rám is árnyat, / nézem, úgy teszek, mintha érteném, // amit mutatni akar, pedig nem. / Hány év is múlt el néhány perc alatt? / Aztán a kertet átfesti az este: / áttetsző, világosszürke árnyalat."
Az időnek erről az áttetsző -nekem: a József Attila-i „néma kék"-kel rokon tónusú - árnyalatáról is szólnak ezek a versek. Habár, persze, nem ez a tárgyuk. Egy pontos versnek különben sincs soha tárgya. Csak alanya. Már ha van mellé pár közelítően pontos időhatározó. De égy társ-határozó sem árt. \ % Hévizi Ottó
Kurdi Imre eddig megjelent verseskötetei:
EGY NEM1ÉT.EZÓ NARANCS
(Budapest, 1989.)
Várakozás a maradja
(Budapest, 1995.) Vissza