Átöröklés mint végzet

Előszó

Részlet a könyvből:

A biologiai energiák folytonossága.

Az anyag misztériuma. - Az anyag attributuma: mozgás és folytonosság. - Az élő anyag. - A biologiai folytonosság tényezői: assimilatio, érzékenység, szaporodás. - Optimum vitaié. - A csiraplasma folytonossága.

„Nincs durva anyag, - irja Boutroux, - ami az anyagnak az életét képezi, szorosan összefügg azzal, ami a szellemnek a lényét alkotja." Az oly gyakran emlegetett „durva materializmus" olyan értelemben is mindenesetre helytáll, hogy az anyagról nagyon durva fogalmaink vannak. Főképpen annak a logikai észjárásnak az érdeme ez, amely az anyagot csak játékszernek tekintette a transcendentális erők kezében és igy nem is méltatta kellő figyelemre. A transcendentális causalitás megtagadott az anyagtól minden spontán tevékenységet és éppen ezért idővel képtelenné vált a dolgok mögött rejlő oki kapcsolatokat a tapasztalati tényekkel összhangba hozni. Egy másik logikai észjárásnak, az immanens causalitásnak, kellett az anyagot rehabilitálni azzal a ténymegállapitással, hogy minden természeti tünemény az anyagra vezethető vissza, a mozgató és alkotó erők is magában az anyagban rejlenek.
Az életnek csodálatos jelensége is tulajdonképpen az anyag csodája. Az ősanyag, mint a benne felhalmozott potenciális energiák bonyolult synthézise, szőtte ki magából a szerves és szervetlen világ végtelen birodalmát. A földünket elborító állat- és növényvilágnak sok ezer fajtája a legegyszerűbbtől a legtökéletesebbig egy közös bölcsőből vette kezdetét. Eredetének gyökerei mélyen visszanyúlnak az anyag misztériumába. De ha az összes életjelenségek anyagi okokra vezethetők vissza, ugy a magasabbrendü lelki élet jelenségei sem képezhetnek kivételt. Vissza