Előszó
A XX. század az atomkorszak százada volt. Egy tudományág kifejlődéséhez, gyakorlatban való diadalmaskodásához nem sok a száz év, még kevesebb annak a fele az 50 év. Közel ennyi időre volt szükség ahhoz, hogy a század eleji fizikusok az egyszerű atommodellekből kiindulva megfejtsék az atom és annak legkeményebb részének, az atommagnak titkait, kiismerjék törvényszerűségeit, és ezzel megtalálják a kulcsot az atomok és magok átalakításához, a bennük rejlő hatalmas energiák kinyeréséhez.
A gyors tudományos történéseket a mindennap embere alig vagy nehezen tudta követni. Az iskolában a nagyszülők még nem is hallottak olyan dolgokról, amelyet fiaik, unokáik már mindennapos dolognak tartottak. Ennek a gyors ütemű fejlődésnek azonban meg lett a hátulütője is.
Az első atombomba második világháborús bevetése, szörnyű pusztítása, a hidegháború rettegett fegyverkezési hajszája és más körülmények mind-mind hozzájárultak ahhoz, hogy az atom szó és az ezzel kapcsolatos szóösszetételek - mint az atomrobbanás, atomenergia, atomtemető, stb. - hallatán az emberek megrettenek, gyanakvással veszik a szakemberek nyugtató szavait, kétségeik támadnak az atomenergia felhasználásával kapcsolatosan.
Pedig napjainkban - új századba és évezredbe lépve - új világproblémák látnak napvilágot: ilyen a Földünk környezetszennyezése, a globális felmelegedés, a szörnyű természeti katasztrófák, járványok, stb. Új kihívásként jelentkezik a világméretű energiahiány, a hagyományos energiahordozók kimerülő készletei is.
A problémák megoldása során a dolgok mai állása szerint ma nem nélkülözhetjük az atomenergia felhasználását, a nukleáris technika modem alkalmazásait. Ezért szükséges, hogy a felnövekvő ifjúság megismerje az atomok titkait, megnyugvással fogadja az atomenergia szakértő felhasználását, és adott esetben - a demokráciában elvárhatóan - objektív módon tudjon dönteni országunk sorsát jelentősen befolyásoló kérdésekben. (Pl. épüljön-e újabb atomerőmű Magyarországon, vagy pedig ezt az egyetlent is zárjuk be?)
Ezért tartom fontosnak, hogy az atomi világgal, az atomenergiával a tanuló ifjúság minél hamarabb találkozzon az iskolai oktatás keretein belül, ne csak az érettségi táján halljon valamit a diák az atomfizikáról akkor, amikor már lehetséges, hogy a továbbtanulási versenyben már egészen más területen kell elmélyült ismereteket szerezni.
A Paksi Atomerőmű - ezen belül a Tájékoztató és Látogató Központ - hosszú évek óta támogatja ez irányú törekvéseimet. Lehetővé tette és teszi, hogy a Paks környéki községekben, városokban - az ún. TEIT települések iskoláiban - a 12-15 éves gyerekek fizika órákon és szakkörökön ismerkedjenek az atomi világgal, a nukleáris energiatermelés alapjaival. Ennek, az oktatási kísérletnek is felfogható pedagógiai munkának a segítésére íródott már korábban is tankönyvpótló segédlet hozzátartozó munkafüzettel. Ez a mostani könyv és munkafüzet ezek folytatása, a korábbi tankönyvek jelentősen átdolgozott továbbfejlesztése.
Vissza 
Folytatás Microsoft-tal