Atomok, molekulák, kristályok I.

Előszó

Részlet:

Az atomok szerkezete.

Bármilyen naiv lehetett is az ősember töprengése a természeti jelenségek fölött, mégis akkor tette meg az első lépést arra, hogy a természet urává legyen, amikor homályos sejtésekkel elindult a dolgok okainak keresésére. Így kezdődött a természetbölcselet, melyet elsőül az ókor nagy gondolkodó népe, a görögök fejlesztettek ki, természetbölcseleti rendszereikkel messze megelőzve az utánuk következő két évezredet. Jellemző, hogy a görög bölcseleti rendszerek legfontosabbjai mind foglalkoznak az anyag szerkezetével. Egyesek a primitív szemlélethez ragaszkodnak, amely számára az látszik a legegyszerűbbnek, ha az anyag eloszlását folytonosnak tételezi fel. Ezt szabatosan úgy lehetne kifejezni, hogy bármily kis dv térfogatot is választunk ki egy anyagi test belsejében, mindig van dv-n belül egy kisebb, dv' térfogat, amely ugyancsak tartalmaz anyagot. A tapasztalat látszólag támogatja ezt a felfogást. Tiszta víz pl. a legjobb mikroszkóppal (kb. ezerszeres nagyításnál) teljesen folytonosnak látszik.
Azonban már a régi hindu és (valószínűleg az ő nyomukon) a görög filozófusok körében felmerült az a gondolat, hogy az anyag nem folytonos eloszlású, hanem igen apró, különálló, oszthatatlan) részecskékből, az atomokból tevődik össze. Leukippos és tanítványa, az abderai Demokritos a Kr. e. 5. században részletesen kifejtették ezt az elméletet. Szerintük az atomok örök mozgásban vannak, egymástól csak nagyságokban és alakjukban különböznek. Az atomok különböző elrendeződése okozza a testek eltérő sajátságait. Ezt az elméletet átvette Epikuros és iskolája, továbbá Platón is. Azonban az ókornak később a legnagyobb tekintélyre szert tett filozófusa, Aristoteles, egy másik, tisztán spekulatív, régi elméletet fogadott el, amely szerint négy elem van: tűz, levegő, víz, föld és ezekből tevődnek össze a testek. Vissza