Előszó
Úgy gondolom, röviden tájékoztatnom kell az érdeklődő olvasót, hogy mire számíthat, ha ezt a viszonylag terjedelmes könyvet a kezébe veszi, bele néz, vagy netalán végig olvassa. Röviden úgy...
Tovább
Előszó
Úgy gondolom, röviden tájékoztatnom kell az érdeklődő olvasót, hogy mire számíthat, ha ezt a viszonylag terjedelmes könyvet a kezébe veszi, bele néz, vagy netalán végig olvassa. Röviden úgy fogalmaznám, hogy ez egy ipartörténeti jellegű írás, úgy, ahogy azt a korszakot én megéltem. Nem vagyok történész, bár világ életemben szerettem a történelmet, és mivel érintettje is vagyok az eseményeknek, a teljes elfogulatlanságot sem lehet tőlem elvárni, ennek ellenére törekszem rá. Ezen túlmenően a hitelesség érdekében - a terjedelmi lehetőségek határán belül - számos korabeli írásos, vagy képi dokumentumot részben vagy egészben, az aktuális helyen az írott szöveg közé illesztve bemutatok, vagy az egyes fejezetekhez - viszonylag könnyen kezelhetően - függelékként csatolok.
Vissza
Fülszöveg
"Engem az első pillanattól kezdve, ahogy kapcsolatba kerültem, megismerkedtem az első erőművel, lenyűgözött annak ember alkotta emberfelettisége." Szabó Benjamin
"Atomenergia" - egy szó, egy fogalom, amely 60 éve megosztja a közvéleményt, még a békés célú alkalmazása, a társadalmi jólétet segítő felhasználása is ellentmondásokkal terhes. A nukleáris ipar bölcsőjénél olyan lángelmék bábáskodtak mint Wigner Jenő, Szilárd Leó és Teller Ede, Magyarország mégis meglehetősen későn, 1983-ban helyezte üzembe az első és ez ideig egyetlen atomerőművét.
A paksi nukleáris létesítmény több mint 20 éves, s a tervek szerint még legalább negyedszázadig fogja szolgálni a villamosenergia-ellátást. Az erőmű létesítéséről, üzemeltetéséről számos könyv és írás jelent meg, történetét rendszeres éves kiadványok tartalmazzák. Egyetlen fehér folt maradt, az 1960-as, 70-es évek ellentmondásos világa, amikor a magyar atomerőmű létesítésével kapcsolatos döntések születtek, illetve szakadatlanul módosultak....
Tovább
Fülszöveg
"Engem az első pillanattól kezdve, ahogy kapcsolatba kerültem, megismerkedtem az első erőművel, lenyűgözött annak ember alkotta emberfelettisége." Szabó Benjamin
"Atomenergia" - egy szó, egy fogalom, amely 60 éve megosztja a közvéleményt, még a békés célú alkalmazása, a társadalmi jólétet segítő felhasználása is ellentmondásokkal terhes. A nukleáris ipar bölcsőjénél olyan lángelmék bábáskodtak mint Wigner Jenő, Szilárd Leó és Teller Ede, Magyarország mégis meglehetősen későn, 1983-ban helyezte üzembe az első és ez ideig egyetlen atomerőművét.
A paksi nukleáris létesítmény több mint 20 éves, s a tervek szerint még legalább negyedszázadig fogja szolgálni a villamosenergia-ellátást. Az erőmű létesítéséről, üzemeltetéséről számos könyv és írás jelent meg, történetét rendszeres éves kiadványok tartalmazzák. Egyetlen fehér folt maradt, az 1960-as, 70-es évek ellentmondásos világa, amikor a magyar atomerőmű létesítésével kapcsolatos döntések születtek, illetve szakadatlanul módosultak. Végre ez a korszak is feldolgozásra került, s a körkép teljessé vált.
Szabó Benjamin fiatal mérnökként ott volt az első lépéseknél, később a "nagy mű" létrehozását miniszteri biztosként, erőműigazgatóként, majd kormánybiztosként irányította. Személyes élményekkel fűszerezett, kronologikus tényrögzítő összeállítása bepillantást enged a volt keleti tömbön belüli politikai, gazdaságpolitikai alkukba, a korszak döntési mechanizmusaiba. Visszaemlékezéseit titkosnak minősített, s eddig még széleskörűen nyilvánosságra nem hozott dokumentumokkal hitelesíti.
A könyv érdekfeszítő olvasmány, a paksi atomerőmű létesítési folyamatán keresztül széleskörű rálátást biztosít a szocialista gazdaságirányítás rendszerére. A szerző egyúttal emléket állít azoknak a kiváló szakembereknek, tudósoknak, mérnököknek, gazdaságpolitikusoknak, építő- és szerelőmunkásoknak, irányítóknak és szervezőknek, akik Magyarország újkori történetének legnagyobb ipari beruházását sikeresen megvalósították. /Kováts Balázs/
Vissza