Előszó
ATOMKUTATÁS.
Azt hiszem, ma már minden világosan látó kutató, politikus és magánember pontosan tudja és látja azt a nagy lehetőséget, melyet az atomkutatás jelent a haladó emberiség számára. Nem...
Tovább
Előszó
ATOMKUTATÁS.
Azt hiszem, ma már minden világosan látó kutató, politikus és magánember pontosan tudja és látja azt a nagy lehetőséget, melyet az atomkutatás jelent a haladó emberiség számára. Nem abban a tényben csúcsosodik az atomprobléma, hogy most és a következő években a különböző államok igyekeznek atombombákat gyártani; nem, ennél sokkal többet, ennél sokkal nagyobbat jelent az atomkutatás. Ma már mindenki tudja, hogy nem titok többé az atombomba készítésének módja, hiszen csak általánosságban nyolc olyan metódus ismeretes, melynek alapján gyártását eredményesen végezhetjük. Nem bízhatik tehát senki az új „csodafegyverben", nem, az atombomba sem különb fegyver azoknál a meglepő, egyszerű mechanikai eszközöknél, melyeket Archimedes használt Kr. e. 212-ben Syracusa ostrománál, melyek a dühös rómaiak átkát, egyúttal azonban a háborús technika fejlődését jelentették. Az atombomba sem egyéb, csak egy újabb állomás, ahol meg se pihen az ember kutató szelleme, hanem mindjárt tovább indul, keresi a nagyobb összefüggéseket, keresi azokat a momentumokat, melyek alkalmasak lesznek arra, hogy mind több és több ember élvezze mindennapi életében a tudományos kutatás áldásait és mind nagyobb és nagyobb legyen az egész emberiség jóléte, életnívója, kultúrája és így emberibb legyen élete.
Nagy, soha nem sejtett lehetőségeket mutatott meg máris az atomkutatás. Élő fizikusaink legkiválóbbja, Albert Einstein már 1905-ben rámutatott arra, hogy amennyiben egy bizonyos tömeg energiává alakul át, akkor abból mc2 energia keletkezik, ahol c a fény terjedési sebessége, 300.000 km/mp. Ez „magyarul" azt jelenti, hogy 1 gramm anyag átalakításakor 25 millió kilowattóra keletkezik, ez pedig olyan hatalmas energia, mely egy 60 wattos villanykörtét 416 millió órán keresztül képes világítani.
Vissza