Átokvölgye

Előszó

Részlet a könyvből:

Ha az ember vásárol valamit, szeretne minél többet kapni a pénzéért. Az üzlet egyúttal kedvtelés is és ha nem volna az, Polanában bizony kutyául állna a szórakozás dolga. Az üzlet az eladó számára is szórakozás és anélkül legfeljebb pénzkeresés volna, de nem üzlet.
A falusi boltban, amelyet petróleumnak, ecetnek és festett vásznaknak a szaga tölt be, Fux Szúre beszélget Mazucha Myterrel a rutén gazdával, aki félóra alatt már átvizsgált és átkopogtatott minden kaszát, s most a három legjobbnak az élét mustrálja hüvelykujjával. Ujja bütykével bosszúsan ütögeti a három kasza közül a legjobbat, mintha azt az ötven fillért akarná kikopogni belőle, amit úgylátszik Szúre már nem fog leengedni az árból. Szúre apja, Fux Salamon egy kendőt vásárló rutén leánnyal foglalatoskodik s azzal a három asszonnyal, akik vele jöttek, hogy segítsenek neki a vásárlásnál. Piros, zöld, sárga, mintás és sima kendőket húzogat le a polcról, kiteregeti, lobogtatja azokat és a fénnyel szembefordulva mutatja színeik változatosságát. A pult másik oldaláról Ziszovics Bajnis segít neki dicsérni a minőséget és az alacsony árakat, de mivel Fux Salamon azért a sárgarózsákkal és ezüstpikkelyekkel behintett piros kendőért 25 koronát kér, az aszszonyok pedig 10-et ígértek, és mivel még csak 22 korona 50 fillérnél tartanak, Ziszovics Bajnis látja, hogy a dolog még soká fog tartani és hosszabb beszélgetésre Salamonnal nem igen kerül sor. Így hát Szúréhez megy... Vissza