Atlaszok, Hermák, Kariatidák és hasonló emberábrázolások Pest-Buda-Óbuda házainak homlokzatán

Előszó

„Ez van, ezt kell szeretni" - mondtam sokszor elkomorultan, amikor egyesek meggyőzhetetlenül és ajakbiggyesztve szóltak a mi gipszfővárosunkról, sorolva a világ nagyszerűbbnél nagyszerűbb helyeit, ahol márványból díszítették a házakat. Nehéz megértetni, hogy más egy kőre s kőből építeni tudó település. Nem ésszerű összevetni egy olyannal, ahol csak agyag van meg homok, illetve olyan kő, amelynek tartósságáról 200 év alatt elmálló szobraink tudnának csak beszélni vagy azok az emberek, akik az ország házának burkolatát kövenként cserélik évtizedek óta, és még nem értek a végére. Ahol volt kő elég, ahol a várak és a pompás reneszánsz kastélyok megépültek, ahol a magyar középkori kultúra, a román kor, a gótika faragott emlékei megcsodálhatók, azok a helyek manapság - legnagyobbrészt - útlevéllel látogathatók. És mi minden pusztult el háborúk és belső küzdelmek idején! Visegrád, Esztergom köveit, maradványait királyok hozatták. A polgároknak a későbbi századokban erre nem tellett itt, a Duna mentén. Jellemző, hogy a legnagyobb konjunktúra, a kiegyezés utáni építkezési láz idején az Operaháznak is csak a főhomlokzata kapott kőburkolatot, az oldala stukkó és malter. Ilyen stukkóval, műkővel díszített ez a közép-európai nagyváros, és éppen ettől különleges, ezért más, mint a többi. Ezt szeressük, ezért mutogassuk az ide ellátogatóknak! Éppen abban az időszakban, az 1870-ben felállított Fővárosi Közmunkák Tanácsa által koordinált városépítés, az 1873-ban, pontosan 125 éve egyesített főváros, Budapest kirobbanó fejlődése, világvárossá válása idején alakult ki mai, immár 2 milliós lakóhelyünk belső kerületeinek meghatározó arculata. És ez a kép, amely elénk tárul, ha körül- és fölnézünk, bizony mulandóbb anyagból készült díszekkel gazdag, mint amilyen a márvány, a gránit. De gazdag igazán. És szeretetre méltó - üzenem mindazoknak, akik nem becsülik eléggé. Lehet, hogy csak nem tudják, milyen sokszínű ez a város, mennyire van mit nézni s szeretni benne, rajta, a házain. Díszeinek sokféleségéből tár most Önök elé egy szerény válogatást ez a kötet, a Budapesti Városvédő Egyesület két kitűnőségének munkája. Biztatnak mindenkit, keressük az általuk bemutatott alakokat, nézzük meg őket ott, ahol vannak, fedezzünk fel továbbiakat szerte a budapesti utcákon, s felhívják arra is mindannyiunk figyelmét, hogy megóvásuk, kiegészítésük, felújításuk néhol már halaszthatatlan. Ha elveszítjük őket, üresebb, szegényebb lesz a minket körülvevő világ! Hölgyeim és uraim, íme Budapest néhány atlasza, hermája, kariatidája. Ezt lehet, ezt kell szeretni. Vissza