Atlantisz és más elveszett világok

Előszó

Dr. Gregory Little amerikai pszichológus és felesége, Lora, 2003 márciusában utána akartak nézni egy harmincnégy éve észlelt, különös jelenségnek. Hallottak szóbeszédeket valamilyen hatalmas, történelem előtti falféleségről, ami alig méteres mélységben lappangana az Atlanti-óceán alatt, az Andros-sziget közelében, délkeleti irányban 240 kilométernyire a floridai Miamitól. A kb. 170 km hosszú, legszélesebb pontján 57 kilométeres, 3703 négyzetkilométer területű Andros nemcsak a legnagyobb szigete a Bahamáknak, hanem a gyakran áthatolhatatlan, burjánzó mangrove mocsárerdei miatt a legnagyobb fehér folt is a nyugati féltekén. A Little házaspár az után az információ után indult el, amit egy helyi könnyűbúvár-oktatótól, Dino Kellertől hallottak. Keller azt állította, hogy 1992-ben, amikor az Andros-sziget északkeleti végénél járt a kirándulóhajójával, áthaladt Nicolls Town Baynél egy sekély korallzátony fölött, és akkor vette észre a víz alatti „falat". Megfigyelése annál érdekesebb, mert a régészek makacsul hangoztatják, hogy a sziget lakatlan volt, amíg nyugat-afrikai rabszolgák partra nem vetődtek itt a XVII. században. Jelenlegi tízezer lakosa, akik zömmel falvakban élnek a keleti parton, ezeknek a balszerencsés hajótörötteknek a leszármazottai. Emelvény a tenger alatt Keller útmutatásait követve dr. Little a parttól kb. 600 méternyire lemerült, és talált egy 458 méter hosszú, 50 méter széles, lejtős építményt. A szorosan illeszkedő, súlyos kőtömbök három szintjét két, kisebb kövekből készült sáv tagolta. Habár az építmény 3 méter mélyen volt, a legfelső pontja, úgy, ahogy Keller mondta, méternyire megközelítette a tengerszintet. A nagy kövek átlagosan 5-6 méter szélesek és 1 méter magasak voltak. Mind a három szint szélessége elérte a 17 métert. Little-ék találtak egy rámpát is, amely a lagúna fenekéről vezetett az emelvény tetejére. A szerkezet szabályossága és csaknem egyforma kockákká faragott kövei alapján okunk van azt gondolni, hogy emberkéz alkotta az építményt, amely, tekintve, hogy az észak-atlanti áramlat egyik természetes öblében található, lehetett rakpart, hullámtörő vagy kikötőféleség. Ezt a rámpa mellett az is alátámasztja, hogy a felső szinten a ciklopszkövek némelyikébe 13 cm mély, négyszögletű lyukakat fúrtak. Vissza

Fülszöveg

Az Atlantisz és más elveszett világok legújabb leletekkel kiegészült, átfogó képet ad a kutatásokról a híres elsüllyedt város után. Sehol másutt nem találkozhatunk ennyire drámai és meggyőző bizonyítékokkal Atlantisz léte mellett. A könyv megismertet a régiek tudományos lángeszével, titokzatos vallásuk spirituális hatalmával. Az atlantisziak feltalálták a mait messze meghaladó kristálytechnológiát és a monumentális piramisépítészetet.
Megtudhatjuk, mit örökölt Atlantisztól az ókori Egyiptom, a bronzkori Európa, a maja Mexikó és az inka Peru kultúrája. Megelevenedik a halálra ítélt nagyhatalom fővárosának fénykora, kultúrájának ragyogása.
Az Atlantisz és más elveszett világok választ ad számos kérdésre, többek között arra, hogy
- Hol lehetett igazából Atlantisz?
- Hogyan és mikor pusztult el Atlantisz?
- Lemuria elsüllyedt citadelláját találta-e meg Japán vezető geológusa?
Atlantisz romjait találták-e meg az orosz kutatók?
- Milyen aggasztó párhuzamok vannak Atlantisz és korunk között?
az Atlantisz és más elveszett világok új ablakot nyit az ősi múltra, amelyből sohasem látott panorámában tárulnak elénk Atlantisz és a rokoncivilizációk.

Eddig még sohasem közölt, izgalmas új bizonyítékok az Atlantisz elveszett civilizációja utáni páratlan kutatásban! Ismerkedjünk meg a legújabb mélytengeri expedíciókkal, a Földközi-tengertől a Karibi-térségig, az Atlanti- és a Csendes-óceánokon, és a tengerfenéken talált hihetetlen leletekkel! Ősi civilizációk széles panorámája rajzolódik ki az új felfedezésekből. Vissza