Fülszöveg
Hernádi Miklós 1944-ben született, nyelvtanári diplomát szerzett. Az angolszász irodalom elemzőjeként és fordítójaként kezdte pályáját. Érdeklődése hamarosan átterjedt társadalmi-szociológiai problémákra. A modern mindennapi élet jelenségkörét számos tanulmányban és könyvben (A közhely természetrajz, 1973; Közhelyszótár, 1976; Tárgyak a társadalomban, 1982), valamint regényben (Esettanulmány, 1974) ábrázolta. Interjúkötete is megjelent (Munka közben, 1979) tudományos és társadalmi vitakérdésekről. nagyobb szociológiai kutatásban mérte fel az ünnepek szerepét a mai magyar társadalomban. Publicisztikai írásokkal főként az Élet és Irodalom-ban jelentkezett. A Gondolat Kiadó társadalomtudományi osztályán szerkesztőként dolgozik. Szépprózai munkáit gondolati igényesség, társadalmi elemzőkedv jelzi.
A szerző-regényéről:
"Hőskölteményt golyóstollal?" - kérdeztem az Esettanulmány (1974) borítóján. Nos, hősökben ma sem vagyunk gazdagabbak, viszont van sok golyóstollunk. A hetvenes évek...
Tovább
Fülszöveg
Hernádi Miklós 1944-ben született, nyelvtanári diplomát szerzett. Az angolszász irodalom elemzőjeként és fordítójaként kezdte pályáját. Érdeklődése hamarosan átterjedt társadalmi-szociológiai problémákra. A modern mindennapi élet jelenségkörét számos tanulmányban és könyvben (A közhely természetrajz, 1973; Közhelyszótár, 1976; Tárgyak a társadalomban, 1982), valamint regényben (Esettanulmány, 1974) ábrázolta. Interjúkötete is megjelent (Munka közben, 1979) tudományos és társadalmi vitakérdésekről. nagyobb szociológiai kutatásban mérte fel az ünnepek szerepét a mai magyar társadalomban. Publicisztikai írásokkal főként az Élet és Irodalom-ban jelentkezett. A Gondolat Kiadó társadalomtudományi osztályán szerkesztőként dolgozik. Szépprózai munkáit gondolati igényesség, társadalmi elemzőkedv jelzi.
A szerző-regényéről:
"Hőskölteményt golyóstollal?" - kérdeztem az Esettanulmány (1974) borítóján. Nos, hősökben ma sem vagyunk gazdagabbak, viszont van sok golyóstollunk. A hetvenes évek világnézeti válságából született ez a regény is, de talán tisztább benne egyén és társadalom dialektikája - ezért kimenetele is csúfosabb. Egyetlen sorsot préselek át a társadalom csőrendszerén; regényem főalakja elbukik, de senkit sem vált meg, senkit sem ránt magával, a csőrendszer sértetlen marad. Nem kellene elbuknia, ha át tudná venni környezetének gondolkodását. Bukása nem feltétlenül a saját szégyene, a környezetéé is. Mert ő is felkínál egy gondolkodási stílust, melyet el lehetne fogadni. Minden többségi gondolat először a kisebbségé.
Legtöbbünk tudata két part között ingázik, s ezt természetesnek vesszük. Mindig ott vagyunk, ahol érdemes, ajánlatos lennünk. Átkeléskor rendre hátrahagyunk valakit: egyszer sem vagyunk önmagunkkal. Egyesülni magunkkal valamilyen társadalmi igazságosság jegyében - ma ez a bűvészmutatvány csak mesékben válhat valóra. Olyan mesét írtam, amelyben nem válik valóra, de azért kitetszik: egyszer sikerülhet.
Ha első regényem kevés szereplőt mozgató kamaradarab volt, ez a mostani nagyobb zenekart mozgat, fordulatosabb. Igaz, a karmester, a regény főalakja, nem tudja végigvezényelni az előadást. sorsát nem tudja egyszerre a saját szemével és környezete szemével látni. Valahányszor kérkedik elszigeteltségével, levitézlik. Valahányszor akaratlanul marad magára, azt hiszem, méltó tiszteletünkre.
Vissza