Atilla fia, Csaba királyfi

Fülszöveg

LEZSÁK SÁNDOR drámaírót a költő szülte. Az a
költő, aki gyűjteményes, Társai elmentek Megváltót nézni
című verseskötetében több műfajban is megnyilatkozott,
hiszen a karakteres líradarabok mellett az ő tollából születtek
az Atilla Isten kardja (1993) rockopera dalszövegei is. Nem
beszélve korai, az emberiség rémuralmát, vagyis a rosszat
abszurd körülmények közt megmutató színművéről, a 80
vödör levegőtől.
Látomásos költészet? Látomásos valóságdarab! Lett
légyen a téma akár ezredéves, akár mai.
Új színpadi műve, az Atilla fia, Csaba királyfi - romantikus népszínmű 12 jelenésben — ismét a régmúltban kalandoz. A drámaköltő rengeteg szereplővel járja végig a Korezmia fővárosától (kezdőpont) Korezmia fővárosáig (végpont)
tartó utat. Az Atilla teremtette aranykor visszaszerezhető-e,
megtartható-e a Rómából és még ezerfelől jövő támadások
ellenére? A Markolatáig Földbe Szúrt Kard, bűnbocsánatunk, tisztaság-próbánk katedrálisa nyújt-e olyan jövőképet,
amelyben testvér és testvér már nem egymásnak farkasa,
üldözője, hanem a teremtett jó hírnöke és megvalósítója?
A drámaköltő bravúros meseszövéssel — jórészt a föllelhető történelmi adatokra hivatkozva, de fantáziájának
megannyi körével - olyan terrénumot teremtett, amelyen a
család, a szeretet, az igazság, a hagyománytisztelet az alapkő.
A rá épülő templom, mert összefutnak a szálak, Csaba
királyfit szolgálja Azt a magyari urat, aki erkölccsel kövezte
a puszta homokját. Aki bátor következetességében is, megannyi megbocsátó gesztussal, gyöngédebb s talán megértőbb
is apjánál, ám tisztánlátása ma is ránk sugárzó felelősség.
A versekkel is tűzdelt színmű egyszerű szépsége, „romantikája" nem más, mint emberség-mértan. Talán nem túlzó
itt a szó - egyfajta boldogságforrás
Szakolczay Lajos Vissza