Előszó
Az alábbi dolgozat Sarkadi Imrével, a „parasztíró "-val, az alkotói pálya „parasztkorszak"-ával foglalkozik. Történeti értelemben a fordulat évétől az „új szakasz" nyitányáig, 1948-tól az 1953-as...
Tovább
Előszó
Az alábbi dolgozat Sarkadi Imrével, a „parasztíró "-val, az alkotói pálya „parasztkorszak"-ával foglalkozik. Történeti értelemben a fordulat évétől az „új szakasz" nyitányáig, 1948-tól az 1953-as kormányprogramig terjedő idővel, a „szocializmus építésének" kezdetével, egyszersmind a Rákosi-éra, a személyi kultusz kiteljesedésével. Ideológiatörténeti szempontból: a szocialista eszmék áttörésének, egyszersmind a dogmatizmus-voluntarizmus esztendeivel. Irodalom- és esztétikatörténeti aspektusból a szocialista realizmus térhódítása, egyszersmind a sematizmus korával.
Az életműnek azt a szakaszát metszi ki, amely az Oszlopos Simeon regénytöredékkel, illetve a Verébdűlő novelláival jelölhető. A Január és a Kőműves Kelemen drámatöredékei, továbbá a Rozi és az Út a tanyákról átdolgozásai, újraírt változatai jelzik a szakasz nagyobb csomópontjait középütt, az életmű egészéből is kiemelkedően, a Gál János útjával. De ide tartoznak a kevesebbet emlegetett elbeszélések is: a Nehéz esztendő, a Kezdet kezdetén, a Holló a hollónak, vagy a Száz éve Segesvárnál, a Kísértetjárás Szikesen, továbbá a Tűz és víz, az András nehéz napjai - jórészük nemcsak a hatvanas évek eleji, az úgynevezett „Sarkadi-vitá"-t kirobbantó kétkötetes válogatásból, az A szökevényből maradt ki, hanem az azóta megjelent, majdhogynem a kritikai kiadás teljességére törő vaskos életműsorozatból is.
A dolgozat tervezésekor a legkevésbé sem ezeknek a többségükben művészi szempontból alig megformált, töredékesen hagyott, sebtiben született írásoknak a felfedezése volt a cél. Sokallta inkább az életmű fejlődésvonalának megrajzolásához, belső logikáját, szervességét bizonyító elemeinek a megtalálásához volt szükség az elemzésükre.
Vissza