Előszó
Részlet a könyvből:
A lázas gesztenyefa
Magasba szökő, terebélyes vadgesztenyefa áll Röjtökmuzsajon, Rózsi néni portája előtt. Egy kis lóca támaszkodik hozzá, rajta szokott hűsölni a gazdasszony látogatóival.
Történt egyszer, hogy kint ült Rózsi néni a lócán, lábához dörgölődött éjfekete cirmosa, Kabala. Kiment hozzá egy kicsit beszélgetni a szomszédból Zsolti, Bukfenccel, a szőrgombolyag pulikutyával. Ahogy folyik a szó, Kabala egyszer csak felszökik a fára. De ugrik is le azon nyomban, s olyan mérgesen fúj, mintha forró kása égette volna meg a száját. Most meg Rózsi néni dől neki a fának, de egyenesíti is rögtön ki a derekát, mintha forró kályhának dőlt volna.
- De meleg ez a fa! - kiált fel.
- No, ilyet se pipáltam még! Zsolti is megtapogatta óvatosan, Bukfenc is nekidönti a hátát egy pillanatra. A fa tüzes, mintha láza volna. S Zsolti olvasta is valahol, hogy a fának is emelkedik a hőmérséklete, ha valami betegség támadja meg. Összetanakodnak, mit is tehetnének sebtében.
- Márciusban egy vasárnap nekem is negyven fok lázam volt - mondja Zsolti - az orvos csak este jött ki, s addig apu óránként bedugott a hűtővízbe, míg este be nem vitt a mentő a kórházba. Locsoljuk mi is hideg vízzel a gesztenyefát, biztosan neki is lemegy a láza.
Így is tettek. A csapra szerelték a hosszú öntözőcsövet, és Zsolti meg Rózsi néni felváltva locsolták a fát. Csak úgy szippantotta be a vizet a tövénél a szomjas föld. De a törzsét is sokszor végiglocsolták. Szinte érezni lehetett, hogy megkönnyebbül. A törzse nem sütött annyira forrón, s a leveleiből is hűs leheletet bocsátott ki. Ekkor ismét tanakodni kezdtek, mi okozhatta a gesztenyefa lázát. A levelei szépek, tiszta zöld fényűek. Akkor csak a törzsében lehet a baj. Hát, persze! Férgek támadták meg. S az erdei orvosok, a harkályok messzire elkerülik a fát, hisz itt tanyázik rajta éjjel-nappal Kabala cica. Ok igazán nem sejthetik, hogy Kabala csak az egerek réme, a fát gyógyító harkályokat esze ágában sincs megtámadni. Nincs mit tenni, el kell menni a lövői erdőbe.
Vissza