A vörös lóher termeszéséről/A gazdát érdeklő káros és hasznos állatokról/A szárnyasok kolerája (Baromfivész)

Előszó

Részlet A vörös lóher termesztéséről c. kötetből:

A vörös lóher.
(Trifolium pratense sativum.)
Eredete és leírása.

A vörös lóher a pillangós vagy vitorlás virágú növények családjába tartozik.
Gondos ápolás által a közönséges réti vörös lóherből (Trifolium pratense) származott, attól annyiban különbözik, hogy a levélszárakon hármasával ülő tojásdad alakú, fehéresen sávolyos levelei sokkal fejlettebbek, dúsabbak, bugái pedig hosszabbak, mit a buga felső részén levő virágok erősb fejlődése idéz elő.
A növény szárai 30-90 cm. magasra nőnek, gyökerei pedig 25-80 cm. mélyre hatolnak a talajba.
Ki volt nemesitője vagy előállitója, előttünk ismeretlen ismeretlen az is, hogy mikor és mely országban mivelték legelébb. Eredetéről csak annyit tudunk, hogy a 16-ik század közepe táján Németalföldön és Lombárdiában termesztették és, hogy Pfalzban, a közép Rajna vidékén a Vallon telepitvényesek honositották meg. A 17-ik században még mindig keveset törődtek termesztésével, a 18-ik században azonban már inkább foglalkoztak vele.
Hazánkba a legnagyobb valószinüség szerint Stiriából került, mit bizonyit az, hogy nálunk igen sok helyen manapság is a vörös lóhert, válfajtáira való tekintet nélkül, stájer herének nevezik.

Részlet A gazdát érdeklő káros és hasznos állatokról c. kötetből:

Hasznos állatok, káros állatok, élősködő állatok

Tudjuk, hogy az ölyü megeszi a mezei egeret, ez tehát a gazdának hasznára van; a tövises disznó a kertekben sok férget s rovart fal fel, tehát ez is javára dolgozik a gazdának; a rézragyás futoncz meg a cingolány is sok rovart emészt el, tehát ezek is csak javát munkálják a gazdaembernek. E szerint a gazda szempontjából azt mondjuk az ölyüre, meg a tövises disznóa, meg a rézragyás futoczra és cingolányra, hogy hasznos állatok.
Igen, de mit törődjünk mi ezen apróságokkal, - mondhatná valaki - ha hasznosak is, hiszen egy jó fejős tehén százszorta hasznosabb, sőt, hogy ne mondjunk ilyen nagyot, több hasznot hajt még egy jó tojós tyuk is. Ezt az utóbbit ugyan én nem igen hiszem el, de azért jó, hogy az a valaki eszembe juttatja a hasznos házi állatokat. Ezeket ugy szokták nevezni, hogy közvetlenül hasznos állatok; amazokat pedig, a melyeket mi elősoroltunk, közvetve hasznos állatoknak mondjuk. Ez utóbbiak t. i. az által használnak, hogy pusztitják a gazdának kárt okozó férgeket, rovarokat és más állatokat.

A szárnyasok kolerája (Baromfivész.) - Népszerű ismertetés:

A szárnyasoknak s köztük a baromfiaknak is igen sok ellenségük van. A ragadozó állatoknak egész sorát ismerjük, melyek különösen falun, a hol könnyebben hozzáférhetnek a fiatal baromfiakhoz, jelentékeny károkat okoznak a tenyésztésekben.
De van a ragadozókon kívűl még más csoportja is az állatvilágnak, az úgynevezett élődiek, vagy parasiták, melyek a szárnyasokat szinték megtámadják s tollaik között, tehát testük felületén, vagy testük egyes szerveiben tartózkodva, nedveikből táplálkoznak, vagyis a baromfiak rovásárá élnek. A legtöbb ezek közül nem veszélyes az állat életére; - de ha nagyon elszaporodnak, akkor mégis kárt okozhatnak, amennyiben az általuk megtámadott baromfiak lassankint lesoványodnak s ezáltal értékükből veszítenek, vagy végképen elgyengülve, el is hullanak. Vissza